Ara Rauch

Úgy vegetálok egyik percet a másik után egyik órát a másik után rakva este "ez is eltelt" megkönnyebbüléssel mint akinek amputálták a lelkét csak a fájdalom űrét hagyva a helyén.

Most is suttogom neved a semmibe vágyom szégyenlősen titkolt két sóhaj közül kirobbanó érzelmeidre zsigerig izgató szavaidra szidj össze rendíts meg mindegy csak szólj hozzám nem bírok nélküled létezni lenni élni.

A hiány érzése összenyomja az ember mellkasát, és levegőt se tud venni miatta. Minden összeomlik kívül és belül, ami addig szilárd volt, és az ember azt hitte, lehet rá építeni.

Hullámvölgyben lenni nehéz. Fájdalmas is; de nem rossz. Nem könnyű az a helyzet, amiben most vagyok. Az utóbbi hetekben eléggé felfordult körülöttem a világ. Átéltem sokféle váratlan élethelyzetet, amikre nem számítottam, és ezek felkavaró érzelmekkel jártak együtt. De igyekszem... igyekszem elfogadni azt, ami van. Nem tiltakozom ellene, nem harcolok ellene. És ez békességet teremt bennem, és azt a biztos érzést, hogy kijutok. Még nem tudom, hogyan, de én a magam részéről mindent megteszek, hogy kijussak ebből a hullámvölgyből.

Talán azért kellenek a hullámvölgyek, hogy bebizonyítsuk magunknak, hogy ki tudunk belőlük kerülni.

Nem versenyzek senkivel. Teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a versengés és a győzelem iránt. Ha nem vagyok az első, verseny nélkül, küzdelem nélkül, akkor nem érdekel.

Veled együtt sohasem leszek egész. Ne engem használj arra, hogy kiegészítselek, mert én én vagyok, nem a te toldásod, és ez az elvárásod engem rettenetesen nyomaszt. Légy önmagadban egész, és akkor egyenrangúként, két egész ember, elvárások nélkül (...) lehetnénk együtt.

Senkire sincs szükséged, csak önmagadra. Találd meg azt, aki vagy. Ebben senki sem segíthet neked. Bárki, aki segítene, csak akadályozna ebben a folyamatban, mert az ő erejét használnád, nem a sajátodat. Benned óriási erő van. Ébredj ennek tudatára, és használd!

A szabadság egyúttal lehetőség is.

A te szerelmed nem teremtheti meg bennem a boldogságot. Ha bennem nincs meg a boldogság csírája, hanem csak egy korhadó fadarab, azt te hiába öntözöd, hiába gondozod.

Ha én magamtól boldog vagyok, és te is magadtól az vagy, akkor a kettőnk boldogsága összeadódik, erősítik egymást, s így egyre intenzívebben élhetjük át együtt. Az általad megteremtett körülmények körbeveszik az én boldogságomat, teret adnak a számára, kiterjedési lehetőséget.

Az emberek fontosnak tartják a vér kötelékét, azt gondolják, ez az, ami egy családot egybekapcsol. De én... mindig azt éreztem, hogy hiába nem az én véremből származol, valami mégis összeköt bennünket. Valami, ami erősebb és hatalmasabb a vér kötelékénél. Amit úgy hívnak, hogy szeretet. Mi nem vér szerinti család vagyunk; hanem szív szerinti és lélek szerinti.