Ara Rauch
Ne bocsáss meg soha. A megbocsátás azt feltételezi, hogy van egy bűn, amit elkövettek ellened, és te, mint egy nagylelkű felsőbb hatalom, megkegyelmezel neki, mintha ő alacsonyabb rendű lenne. (...) Azt célszerű tenni, hogy elengeded magadtól azt, hogy ő megsértett téged, tehát hogy te lelki sebeket szereztél tőle - ez nem megbocsátás. Azokra a tapasztalásokra mind szükséged volt, máskülönben nem gyűjtötted volna be magadnak. Ha pedig szükséged volt rájuk, akkor minek is dajkálgatni a sértettséget?
Ha évtizedekig megőrzünk egy álmot, annak nemcsak pillanatnyi, hanem egy egész életre érvényes jelentése van.
Az ember attól fél, amit nem ismer. Mihelyt a megismerés, a tudás világossága ráragyog, minden félelmetes dologról kiderül, hogy valójában egy olyan saját részünk, amivel nem akartunk szembenézni, és lenyomtuk a tudatalatti sötétjébe. Ha megtudod, megismered, hogy mi ez a szörny, ha nevén nevezed, többé nem fog ártani neked.
A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad.
A bent didergő éjszakát sejlő fényremény fűti át szív öröme feldereng benső béke csöndje cseng nyugalom derűje száll s angyalok ideje jár.
Bánjuk a múltat, rettegünk a jövőtől,
s a kettő közt köddé válik a jelen,
a vánszorgó percek száguldó évekké gyűlnek,
s az idő egyenese körbejár végtelen.
Élvezd hát a pillanat szépségét,
ha család, barátok vesznek körül,
vagy a tapasztalás teljességét,
ha magadba zárkózol egyedül.
Legyen veled Krácsony Angyala, legyen áldás és ünnep az Ünnep, szeretet simítsa lelkedet, mikor a csengők megcsendülnek.
A magyar nyelv nyelvtani rendszere egy speciális, összetett, kombinatív és mégis nagyon szabad, kreatív gondolkodási struktúrát feltételez, arra támaszkodik, ennek segítségével bontakozik ki, és fordítva: a gondolkodás szerteágazó lehetőséget kap a nyelvtani rendszerre alapozva, és ez oda-vissza hat egymásra. (...) A szimbólumokat, képeket és logikus fogalmakat kombinálva alkalmazzuk egy-egy kifejezésben: tehát egyszerre használjuk a jobb és a bal agyféltekénket, a kreatív és racionális féltekét.
A napok folyamán a zajló élet és Réka folytonosan mellette álló bátorítása következtében kezdett kissé megnyugodni, lelkileg megerősödni, kevesebbszer beleveszni a reményvesztettség örvényeibe. Saját maga is érezte, hogy a folytonos tevékenység kimozdítja a válságból, létrát ad a szakadékból való kimászáshoz.
Két napig szinte éjjel-nappal dolgozott, olyan különleges élvezettel, amilyet még sohasem élt át. Gyönyörűséggel áramlott a történetben, izgatottan leste a szereplőket, akik egy idő után meglepetésszerűen maguktól megmozdultak, megszólaltak, és a lelkében élő előadást hoztak létre.
Réka testében valami megnevezhetetlennek a szintje töredékmásodperc alatt a talajig zuhant. Nem tudott megszólalni, csak nézte szobormerev arccal az embert, akiben megbízott, és aki most elárulta őt.
Húszéves korában voltegy nagy szerelme, aki megcsalta, erre gyártott egy roppant tetszetős elméletet arról, hogy akkor ő most már nem szeret bele senkibe (...). Ez működött is egy darabig, de aztán kikezdte a lelkét az érzelemmentesség.
A teljes bőrfelületem, amivel a tested melegét, érintését, simaságát, simogatását érzékelem; és a gondolataim, amik, ha körülötted forognak, körülöttem forog a világ; elhalni és elevenen élni akarok egyszerre, eggyé válni veled, és szétárasztani magam a világban, benned. Egyszerre akarok megsemmisülni és a Minden lenni, de legjobban, leginkább a karodba, a szeretetedbe, a kettőnk szerelmébe bezárva szétragyogni a világra.
A nőnek mélyen ismernie kell azt a férfit, akit párjául választott, és ennek alapján kell bánnia azzal az érzékeny férfilelkével, mert mindig a nőtől függ a kapcsolat jövője.