Idézetek a vallásról
Édes Istenem, tudom, hogy nem voltam valami hasznos tagja a rajongótáborodnak, de esküszöm, ha ebből a csávából kihúzol, még templomba is elkezdek járni. Amikor ráérek.
Ha az univerzum hideg gépezet, ha az élet nem más, mint egy utazás az egyik üres feketeségből a másikba, akkor semmi értelme, hogy az ember Istenhez fohászkodjon, őt hívja segítségül. Ha így van, akkor az Úrhoz intézett segélykérő szavakat akár az űr vákuumába is kikiálthatná, oda, ahol nem terjednek a hangok. Ha ez a helyzet, az ember hamarabb kap levegőt víz alatt, mint segítséget a Mennybéli Atyától.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
Szükségünk van valakire, egy fölöttünk álló erőre, ami eligazítja és rendben tartja a dolgainkat. Valakire, aki mellettünk áll, ha már mindenki elhagyott. A természeti erők túlságosan hatalmasak a földi halandók számára. Erre mi kitalálunk magunknak egy hatalmat, amelyhez fordulhatunk, ha szükségünk van rá. Én nem teszek különbséget hit és babona között. Úgy látom, a kettő egy és ugyanaz. Az egyikben szabad hinni, a másikban nem. Mert ha megteszed, máglyára küldenek téves tanaidért. Mégis be kell vallanom, hogy én is Istenhez fohászkodom, ha bajba kerülök. Én is úgy teszek, mint a megtévedt lelkek, akik a halálos ágyukon hirtelen megtérnek, hogy legalább megmaradjon számukra valami. Csakhogy az én hitem nem tart sokáig. Amint biztonságban érzem magam, ismét gúnyolni kezdem az eget. Hát ilyen ingatag a viszonyom a mi Urunkhoz.
Ha én Isten lennék, teremtenék hívő és ateista bolygót is, lássuk, melyik vezet szebb világra, ha hisznek bennem, vagy ha nem?
Mindig azon a véleményen voltam, hogy minden ember egyenlő, és nincs szükség közvetítésre köztünk és a Jóisten közt.
Nem mindig makulátlan mindenki, aki a hosszú szoknyát viseli, és folyton "Uram! Uram"-ozik.
Jézus előtt nincs rang és nincs különbségtétel.
Hiszek a mennyben és hiszek a pokolban is. Egyiket sem láttam még, de tudom, hogy léteznek. Létezniük kell, mert menny nélkül és pokol nélkül mind elkárhoznánk.
Jobb, ha nem azért imádkozunk, hogy könnyebb terheket kelljen hordoznunk, hanem azért, hogy legyünk erősebbek az elviseléséhez.
A legaljasabb béke is jobbra való Szent Háborúknál.
Isten e szörnyűségek mellől elfordult és Krisztusra nézett: "Menj a Földre, fiam. Az emberek gyalázata felér a magas égig. Ha még téged is felfeszítenek, úgy bűneiket megbocsátom nékik."
Isten szava az ő szava, de mégis emberről emberre jár az idők végezetéig.
Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok.
Az Egyház mindnyájunknak anyja, vezet bennünket, kóborló zarándokokat, az éjszaka sötétjében. De talán rajta kívül is vannak még anyák. És talán akad egy-egy magányos zarándok, aki egyedül is hazatalál.
Facebook
Pinterest