Idézetek a vallásról
A vallás a felnőtt versengése a gyermekkel. A vallás a letűnt hitek betokozódása. Van benne mitológia - ami sejtések sorozata -, rejtett feltételezések a világban élő bizalomról, személyes hatalomra törő emberek megnyilvánulásai és egy kevés igazi megvilágosodás. A végső, kimondatlan parancsolat mindig a "ne kérdezz!" Mi azonban kérdezünk. Gyakorlati okból megszegjük a parancsolatot. A feladat, aminek testestül-lelkestül szenteljük magunkat, a képzelet felszabadítása, hogy az emberi nem kreativitás-érzékének szolgálatába állíthassuk.
- Mi a művészet? - Betegség. - A szerelem? - Káprázat. - A vallás? - Divatos pótszer, a hit helyett.
Spicliszájban a zsoltár fajtalanság.
Ha az istenek megtagadják is kegyeiket a halandóktól, azért elvárják tisztelőiktől a buzgó imádatot, és mérgesek, ha bárki is elmulasztja.
Egy buddhát nem követni, hanem megérteni kell. Egy buddhát nem utánozni, hanem meghallani kell. És csak akkor hallod őt, ha mérhetetlen csönd, szeretet és bizalom van benned. És minél inkább megértesz egy buddhát, annál inkább azt fogod érezni, hogy amit mond, nem kívülről jön, hanem bensődből, lényed legbenső magvából. Ő egy tükör, mely visszatükrözi eredeti arcodat. De sose kapaszkodj a tükörbe. A tükör az nem a te arcod!
Jézus azt mondja: keress és találsz; kérj, és megadatik néked; kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sosem mondja, hogy légy keresztény, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sem mondja, hogy majd én kopogtatok helyetted, hogy feltáruljanak az ajtók előtted. Ő azt mondja, hogy kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted. Mindenkinek magának kell kopogtatnia, mert mindenkinek egy másik ajtón kell átmennie. Mindenki egy egyén, mindenki egyedi.
A vallás a jóság érzése, olyan áradó szeretet, mint egy folyó, élő és örökké mozgásban van. Abban az állapotban meglátjuk, hogy eljön a pillanat, amikor már nincs szükség további keresésre. Ennek a keresésnek a vége valami teljesen másnak a kezdetét jelenti. Isten, az igazság és a jó érzés keresése nem azonos a jóság és alázat gyakorlásával, hanem olyan valaminek a kutatása, amely felülemelkedik az elme felfedezésein és trükkjein. Ez azt jelenti, hogy érezni fogunk valamit, benne élünk, vele létezünk - ez az igazi vallás. Ezt viszont csak akkor valósíthatjuk meg, ha elhagyjuk a magunknak ásott medencét, és belevetjük magunkat az élet hömpölygő folyamába. Az élet ezután lenyűgöző módon fog óvni bennünket, így magunkra már nem kell vigyáznunk. Az élet magával sodor, mivel részévé válunk. Nem lesz probléma a biztonsággal, azzal sem kell törődni, mit mondanak, vagy nem mondanak az emberek. Ez az élet szépsége.
Mindig jó, ha van kéznél egy pap. Jó benyomást tesz a társaságra, és dekoratív, akár egy futurista festmény: az ember nem érti, de szívesen nézi.
A vallás az, ami visszatartja a szegényt, hogy megölje a gazdagot.
Böjtöltünk és könyörögtünk azért Istenhez annak okáért és meghallgatott minket.
Hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván.
Az imádság félútig vezet Istenhez, a böjt elvisz az ég kapujába.
Az ítélet megkönnyebbülést jelent. Az ítélet feloldoz. Az ember úgy járja végig az életét, hogy nem mindig tudja, vajon helyesen cselekszik-e (...), és csak Isten utolsó ítéletéből derül ki pontosan, milyen életet is éltünk.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért. Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket, hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét, hogy kifesse lelkedet.
Mindig felismertem a vasárnapot, mert engedékeny hangulatban ébredtem. Ez az egyik előnye annak, ha valaki katolikus... a sokrétű tapasztalat. Ha elveszíted a hited, a bűntudat egyre csak nő. Akkor már sokkal jobb, ha eleve csirkefogóként viselkedsz, nem?
Az igaz ember a világ szemében esztelen.