Idézetek a tudományfilozófiáról
Megfigyeléseink egyenletesen javulnak, de megértésük zegzugos úton halad előre.
Látóhatárunkon messze túl (...) szó szerint végtelenül nagy terület lehet, ahol a körülmények minden lehetséges kombinációja megvalósulhat - és csakugyan végtelenül gyakran ismétlődhet. (...) Ez a kilátás óva inthet minket a tudományos önhittségtől - attól, hogy eltúlozzuk, mennyit is érthetünk meg valójában a természet bonyolultságából.
A tudomány problémáit néha könnyebbé tesszük, ha komplikációkat adunk hozzájuk.
Nem lehetséges filozófiától mentes tudomány, csak olyan tudomány, amelynek filozófiai csomagját ellenőrzés nélkül csempésztük fel a repülőgép fedélzetére.
Az ember nem ért meg még egy igazi empirikus hipotézist sem addig, ameddig abban a tévedésben él, hogy az szükségszerűen igaz.
A feltaláló csak a használók egyike, és az, amit a találmányának funkcióiról és felhasználásairól tud, véletlenszerű és vitathatóan kiváltságos tudás. Ha mások másra jobban tudják használni a találmányt, akkor a feltaláló szándékai - akár világosak voltak, akár ködösek - kizárólag történeti szempontból érdekesek.
A tudomány egyik legfőbb jellegzetessége a kritikai szellem. Ha valahonnan ez hiányzik, akkor az nem tudomány, hanem agymosás.
A fizikának többnek kell lennie képletek halmazánál, amelyek megjósolják, mit fogunk megfigyelni egy adott kísérletben - arról kell beszámolnia, milyen a világ valójában.
Amikor forradalmi természettudományról van szó, a gondolatok milyensége számít, nem pedig az igazhívők száma.
Amikor valaki belép egy tudományos közösségbe, fel kell adnia bizonyos gyerekes vágyakat: azt a vágyat, hogy mindig igaza legyen, vagy azt a hitet, hogy az abszolút igazság birtokában van. Cserébe részese lehet egy vállalkozásnak, amely idővel olyan eredményeket tud elérni, amire egyedül senki sem lenne képes.
A tudomány egyfajta küldetés, hogy meggyőzzünk másokat és magunkat is valamiről, amiről csak sejtjük, hogy igaz.
A tudományban a karizma legalább olyan hatásos eszköz, mint a bizonyíték.
A tudomány vérontás nélküli polgárháború. Vannak ostromok és vannak hidak, amiket fel kell robbantani. Vannak emberek, akiket el kell távolítani: olyanokat, akik egykor hősök voltak, mára azonban önelégültté váltak, s nem elég hatékonyak, s akiket az ügy érdekében félre kell állítani.
Minden ciklus egyfajta reakció az előző ciklusra.
Mi emberek azokat a tulajdonságainkat őriztük meg az evolúció során, amelyek a pusztítást szolgálják. Ezt mutatja a törzsi életforma, az agresszív terület védelmezése. Önző nemi és fajfenntartó ösztöneink szinte lehetetlenné teszik a törzsi kereteket meghaladó kooperációt.
Facebook
Pinterest