Idézetek a titokról
Soha nem tudhatjuk, mi rejtezik egy-egy emberi álarc mögött. Mindenki életében lappanganak mocskos, elfeledni vágyott titkok.
Az ember szíve vágyakozik a rejtélyekre. De az igazi rejtély az, hogy nincsenek rejtélyek.
Ki nem mondott gondolatok vigyáznak, el ne szóljad magad, le nem töltött büntetések súlyától hiányos mondatokat beszélsz. Csak a megszűrt gondolatok kerülhetnek papírra. Visszatartott mondatokba zártad magad.
Amikor kifecsegjük valakinek a ránk bízott titkot, azt hisszük, eleget tettünk kötelességünknek, ha azt tanácsoljuk neki, hogy titoktartóbb legyen, mint amilyenek mi voltunk.
Egy szegénynegyedben nehéz titkot tartani.
Nincsenek apró élményeitek, amelyek elmesélve már csak olyanok, mint a préselt virág, szagtalan, nedvtelen, formátlan, élettelen, de ha megtartja magának az ember, akkor élő, eleven, fontos, csak az övé?
Az a veszélyes, ami a mélyben él: a forró láva - mely kitörni készül, a jéghegy alja - mit betakar a tenger, s a gonosz szándék - mit érlelünk szívünkben.
Minden embert bánt valami, amit titkol a világ elől és gyakran megbélyegezzük azzal, hogy rideg, pedig csak szomorú.
A rejtély olyasvalami, ami meghaladja az emberi tudást és értelmet.
Volt némi elképzelésem a kisvárosokról. Ahol soha semmi nem marad titokban. Ahol a titkok futótűzként terjednek. Ahol a tűz sosem alszik ki, mindaddig lobog, amíg egy nála nagyobb el nem nyeli.
Léteznek nemes titkok, és vannak sötét titkok. A nemeseket azért őrizzük, mert az igazat szolgálják. De a sötétek csak megnehezítik a szívünket. Ha kimondjuk őket, máris jobb lesz.
A titokkal senki nem tud egy életet leélni. A titok azért titok, hogy zárjai egyszer felpattanjanak.
Hová rejtenél egy vízcseppet? (...) Egy vízesés alá.
Ha megismerem az emberek titkait, hatalmat nyerek felettük.
Rejtély, honnan jövünk, és rejtély, hová tartunk. Talán létezik valami, de lefogadom, hogy az nem az az Isten, akiről bármelyik egyház tanítása szól.