Idézetek a titokról
Az emberek olyanok, akár a házaik: teli vannak titkokkal. Vagy a titkok uralják őket, vagy ők a titkaikat: szorosan magukhoz szorítják, hazug nyelvük béklyóba köti az igazságot. De az igazság, akár a tegnapi pecsenyelé, mindig a felszínre tör. Addig-addig tekereg legbelül, addig növekszik, míg kitör a megdagadt nyelv béklyójából. Amikor eljön az ideje, kiköpi a szavakat, amelyek áthasítanak a levegőn (...). Az igazság és az idő mindig együtt jár.
Azért, mert meglátunk egy ajtót, még nem biztos, hogy be kell mennünk rajta.
Minden titok. Az élet és a halál titka megfejthetetlen. Megnyílik, ha akarod, de ahhoz oda kell adnod magadból sokat. Ha az ember ebbe az egyetlen bizonyosságba belegondolna, lerakná a nagyképűség, az önzés, a feneketlen hiúság fegyvereit. Ha tudnánk, hogy mikor van vége, biztosan másképp csinálnánk sok mindent. Nem biztos, hogy jobban, de igyekvőbben.
Néha megesik, hogy köt az adott szavad, és nem teheted azt, amit szeretnél. Nem árulhatod el, mert nem csak a saját titkodról van szó.
A világom tele van titkokkal, egymáshoz érnek, mint a dominók.
Számtalan dolog van, amit nem szeretünk tudni azokról, akik közel állnak a szívünkhöz.
A természet még számtalan meglepetést, sőt kelepcét rejt, de legfőképpen az ismeretlen dolgok, jelenségek, hatások és képességek kozmikus méretű raktára, amelynek a jelek szerint még az ajtaját sem nyitottuk ki.
Ketten is csak akkor tarthatnak titkot, ha az egyikük halott.
Nincs nagyobb gyötrelem, mint magadban hordozni egy el nem mondott történetet.
Mi más a jövő, ha nem titkok sorozata?
Mindenki csak a saját szíve titkait ismerheti.
- A nyomozás bizonyos szakaszában az ember hajlamos azt hinni, hogy mindenki többet tud valamivel, mint amennyit hajlandó elmondani. - Többnyire ez is a helyzet. (...) Csakhogy ez a legtöbbször nem függ össze a szóban forgó esettel. Valamiféle családi szennyes, amit az emberek nem akarnak kiteregetni.
Titkokat rejtegetsz, miket Énnek nevezel.
Volt Bem apónak egy tisztje, aki sértőnek érezte, hogy a vezére nem avatja be titkos terveibe, s négyszemközt szemrehányást tett neki bizalmatlansága miatt. Bem apó körülnézett a szobában, becsukta az ablakot, s suttogva kérdezte a tiszttől: "Tud Ön titkot tartani?" A tiszt arca fölragyogott, mellét kidüllesztette a megtiszteltetés öröme, úgy felelt: "Igenis, tábornok úr!" Bem apó elégedetten bólintott a válaszra, és a tiszt fülébe súgta: "Én is..."
Nincs olyan rejtett titok, amely napvilágra ne kerülne.