Idézetek a szeretetről
Amióta nem kimondottan a karácsonyt, hanem a szeretetet ünnepeljük, egy átlagos családi vacsora is ünnepi hangulatban telik.
Éppen azzal bizonyítod, hogy szereted a másikat, ha el tudod engedni, és megbízol benne. És ez nem lerázás. Ha szembe mersz nézni magaddal, a félelmeiddel, és le tudod győzni őket, ha képes vagy arra, hogy őszintén feltárd a másik legtitkosabb vágyát, és azt is meg tudod adni neki, csak akkor mondhatod, hogy szereted a másikat. A féltékenység az, amikor a test akar gondolkodni és nem a lélek.
Lelkiekben, szeretetben is többet kell adni azoknak, akik szülők, család nélkül kénytelenek felnőni. Nem szánalmat, sajnálatot, hanem (...) őszinte szeretetet. Azt, amitől a sors megfosztotta ezeket a gyerekeket.
Meg kell tanulnia önmagát szeretnie az embernek ahhoz, hogy eljusson a másikhoz. Senkit nem lehet úgy szeretni, ha valaki önmagát nem szereti.
A szeretet illatát nehéz leírni, de ha felidézed azokat az alkalmakat, amikor valaki megölelt és biztonságban érezted magad, éppúgy emlékezni fogsz rá, mint én.
A karácsonynak nincsen semmi köze a fogyasztáshoz, sokkal inkább van köze a szeretethez, amellyel egyetlen kereskedő portékája sem veheti föl a versenyt; ilyen ajándék a plázákban nem kapható, értéke pénzben nem kifejezhető.
A szeretet természeténél fogva készséges és engedelmes az iránt, akit szeret.
Semmi nem érdekel - ha borul az ég, ha nincs munkám, ha meghíztam és kövér vagyok, az se érdekel -, hogy ha mögöttem áll egy biztos család vagy egy szerető társ, vagy azok, akik feltétel nélkül szeretnek.
A világ bizonytalan hely, (...) a szeretet nem birkózik meg mindennel. Bizonyos dolgokkal igen, de a többi meg kiszorítja a szuszt belőle.
A szeretet égig emel, összeköt s célt mutat akkor is, amikor minden összeomlik.
Sok mindent elveszíthetünk életünk során, de azt sosem, amit szeretettel másoknak adtunk. Valaki szívében otthonra találni a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk.
A karácsony, akár akarjuk, akár nem, felébreszti vágyunkat a csodák után, melyek nem vehetők birtokba, nem kaparinthatók meg; nem mondhatjuk őket magunkéinak, és mégis jelen vannak, mint megannyi ajándék.
Ha nem szereted önmagad, dühös leszel azokra, akik szeretnek. A legjobb, amit tehetsz, ha megtanulod szeretni magadat - így aztán értékelni fogod az ő szeretetüket is.
Mindennap követsz (...) el hibákat, de a szeretet valamiképp elmossa őket, mint amikor a hullám megtisztítja a partot.
A szerelem voltaképpen egy meghatározhatatlan, éteri és érzékelhetetlen vágy a gyermekkorhoz és az anyai gyöngédséghez való visszatérésre, és abból a hiú reményből táplálkozik, hogy ezt az eltűnt boldogságot elő lehet halászni a lét kezdeteiből.
Facebook
Pinterest