Idézetek a szeretetről
< p>Lehet belőled nagy ember - és hadd legyen! -, de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel. Ne bízd el hát magad, ha csodálják elméd tündöklését: sok fényes elme elhomályosult már, de a szív - jó vagy rossz -, megmarad utolsó dobbanásáig annak, ami volt első dobbanásakor.
Amit szeretünk, az a mienk is, de a mohó vágy megrabol minket a szeretettől.
Ha ketten szeretik egymást (...), a kölcsönös bizalom az alapja mindennek.
Ha az ember szeret valakit, (...) nem csak a jelenre gondol, hanem az örökkévalóságra.
A fal ember és állat közt könnyen leomlik. Mi mindannyian egy nagy családhoz tartozunk, és ha magányosak vagyunk és boldogtalanok, a távoli rokonok barátságát is szívesen fogadjuk. Ők ugyanúgy szenvednek, ha fáj nekik valami, ők ugyanúgy élelemre, melegségre és egy kis szeretetre vágynak, mint mi, emberek.
A szülői szeretet (...) minden rosszat feledtet.
Egy élet kevés ahhoz, hogy sokat szerethessünk.
Ha félünk valakitől, az nem jó. Azt tisztelheti az ember egy ideig, de csak tisztelheti, megszeretni nem tudja.
Nincs gyűlöletkeltőbb a megparancsolt szeretnél.
Bizalom nélkül szeretet sem létezhet.
A szeretetben hatalmas lehetőség rejlik, hogy akár a legfájdalmasabb sebeket is begyógyítsa, amelyeket az élet néha ránk mér. A szeretet a tágabb világhoz való kapcsolódásunk érzését is erősíti.
A szeretet arra késztet bennünket, hogy érzelmileg kötődjünk ahhoz a néhány, számunkra legértékesebb személyhez, akik biztos menedéket nyújtanak nekünk az élet viharai közepette. A szeretet a védőbástya, melynek rendeltetése, hogy érzelmi védelmet nyújtson számunkra, hogy megküzdhessünk a létezés viszontagságaival.
A szeretet nem a hab az élet tortáján. A szeretet megélése olyan alapvető szükséglet, mint az oxigén vagy a víz.
Nincs szeretet sebezhetőség nélkül.
A szeretet jutalma az érzelmi egyensúly, a nyugalom és a mélyről fakadó öröm. A szerelmes rajongás ehhez képest csupán vigaszdíj.