Idézetek a szeretetről
Valakit szeretni kell - ez talán túl erős. (...) Elég, hogy valakit találjunk, aki rokonszenves, s egyszerre értelmesebbnek érezzük a napokat.
A szép szavak szájamból mind kihullnak, csak azt tudom: lelkem kívánja fényed, Ki egyformán szeretsz galambot, férget, taníts meg, édes Istenem, szeretni.
Az, akit fenntartás nélkül szeretnek, nem lehet nyomorúságos.
Az igazi szeretet semmire sem hivatkozik. Nem a tegnapokban, és nem a holnapokban gondolkozik. Az igazi szeretet a benned lévő öröm spontán felbugyborékolása... és annak megosztása... minden ok nélkül, minden érdek nélkül, egyedül a megosztás öröméért.
A szívedet nem tudod kinyitni. Ugyanis nyitva van. Épp csak bezáródik hébe-hóba. Ne a lakattal foglalkozz, mert afölött nincs hatalmad, hanem azt vedd észre, amikor a zár magától kipattan, és a kapu kitárul.
Amint nem félsz kitárulkozni, amint nem félsz megélni és felvállalni magad, a szeretet előtör belőled. Mert csak belőled fakadhat fel. A szeretet nem az adok-kapok, hanem csak az adok! Amikor a szeretetben élsz, nem gondolsz semmire, egyszerűen csak adsz. Egyszerűen csak elvihetnek tőled mindent.
Az emberek csak azért tartanak otthon négylábú kedvenceket, mert azt az érzést, amelyet szeretetnek neveznek, nem tudják máshogyan megélni.
Mindenki képes szeretni - épp csak vannak, akik nem úgy, mint az átlag. Vannak, akik a te elvárásaid és véleményed szerint nem tudnak szeretni. A szeretet mindenkit átragyog, csak mindenki az egyéniségének megfelelően tükrözi vissza. Úgyhogy a maga módján minden ember képes szeretni. Hogy ez neked elég-e vagy sem, az már az egódon múlik. Az egód még a szeretetet is birtokolni akarja: úgy minősíti és méricskéli, mint húst a piacon. De ez csak a te üzleted; az az érzés, amelyet szeretetnek nevezel, semmivel sem több vagy valódibb, mint az, amelyet nem.
Szeretsz. Mindegy, hogy valakit vagy valamit, egyszerűen megszületik benned a szeretet. Felfoghatatlan és érthetetlen az egész, de elmondhatatlanul boldog minden pillanat: valami leírhatatlan árad benned és belőled, valami megnevezhetetlen fény és frissesség illata leng körül. Fájdalomnak, szenvedésnek vagy depressziónak nyoma sincs, az élet minden rezdülésében megéled a csodát. Az ízek édesebbek, a hangok mélyebbek, a színek teljesebbek, s noha az életed egyáltalán nem változik, mégis pontosan tudod, hogy nincs olyan nehézség, amely ne adhatna örömöt is, és nincs oly probléma, amelyet ne oldhatnál meg könnyűszerrel.
Mindnyájunk életében elérkezik egyszer a pillanat, amikor egy szerettünk segítségre szorul, és ugyanazt a kérdést fogalmazzuk meg. Készek vagyunk segíteni, de ha egyáltalán tudunk, mivel segíthetünk? Való igaz, hogy oly ritkán tudunk a hozzánk legközelebb állókon segíteni, akár azért, mert nem tudjuk, hogy mely részünkből kell adnunk, vagy még gyakrabban azért, mert arra, amit adni tudunk, nem tartanak igényt. És így van az, hogy azok, akikkel együtt élünk, kitérnek előlünk. És mi mégis szeretjük őket! Szeretjük őket a teljes megértés nélkül is.
Legyetek olyanok, mint két oszlop, amely ugyanazt a tetőt tartja, de ne kezdjétek birtokolni egymást: hagyjátok meg a másik függetlenségét. Ugyanazt a tetőt támasszátok - ez a tető pedig a szeretet.
A nőnél minden ajándék (...) lelki szükséglet. A nőnek a szeretet sok apró megnyilvánulására van szüksége ahhoz, hogy úgy érezze, valóban szeretik.
Az azért bosszantott, hogy tévében, rádióban túl sokat beszéltek a szeretetről. Nem ciki az, hogyha kézenfekvő dolgokra kétpercenként figyelmeztetik az embert...? Ezek mintha egy gerjesztett-szeretetről beszélnének, amit én nem ismerek. Szeressünk jobban?, gyorsabban?, de hát valójában vannak fokozatai a szeretetnek?
A feltétlen szeretet elkötelezettséget jelent az önmagáért való szeretet iránt (...), hogy az emberiségben ott van a jó mindazon hibák, csalódások, tragédiák és rejtélyek ellenére, amelyek az emberi lét örök részei.
Ha a szeretet elmúlt, sohasem volt igaz.
Facebook
Pinterest