Idézetek a szeretetről
Az ember védtelen, ha szeret. Ha egyszer már megsebezte magát a másik emberrel, ott örökre dolga van.
A szeretet célja nem önmagunk, hanem mások boldogsága.
Néha könnyű szeretni, de a szeretetet elfogadni nehéz.
Aki szeret, annak egy száz mérföldes út is csak egy mérföldnek tűnik.
A szeretni igét nehéz ragozni: a múltja nem befejezett, a jelenje csak felszólító módban érvényes, a jövője pedig feltételes.
Szeretem ha van akit feltétel nélkül szerethetek szeretem ha feltétel nélkül szeret aki szeret.
A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében szépen leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére, akinek szánod. És vársz. És reménykedsz. Reménykedsz, hogy kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot, amiről valaha álmodott. A te szívedet, benne a te szeretetedet. És ha ez megtörténik, mindketten ajándékot kaptok. Egymást.
Az Igazi Szeretet nem "elengedő" - mert az olyan, mintha eltépnéd egy léggömb zsinórját, s elengednéd a határtalan semmibe. Nem. Az Igazi Szeretetnek nincs zsinórja. Láthatatlan és eltéphetetlen. Mindig megmarad. Az Igazi Szeretet nem térben és időben van. Ezért szabad.
Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre.
Az ember mi mindenről mondhat le a szerettei kedvéért úgy, hogy még utána is szeretni tudja őket?
A szövetség, az igazi, örökre szóló szövetség a lélekben születik. Nem érdek, nem kényszer, nem elhatározás szüli. Ez két ember közötti, eltéphetetlen, örök szövetség. Mert nem érdekek hozzák létre, nem tárgyalások útján keletkezik, nem precízen megfogalmazott papírok dokumentálják, nem aláírások hitelesítik. Ezt a szövetséget a szeretet köteléke hozza létre.
Keresni kellett volna valakit, akit végre igazán szerethetnék, méghozzá baj nélkül, nyűg nélkül? Olyan szeretetről ábrándoztam, amely könnyű és habos, nem terhelő, s oly egyszerűen ömlik át a szívbe, mintha napfény érné, s oly édesen és tisztán csorran, mint a méz. De hát hol van ilyen? Akkor már tudtam én, hogy ilyesmi nem létezik.
Azt hiszem, ez hozzátartozik a szeretethez és a szerelemhez: fel kell adni a dolgokat. Néha még a szeretteinktől is el kell szakadni.
Nagyon könnyű szeretni az egész világot. Az igazán nehéz egyetlen emberi lényt szeretni.
A legbiztosabb szerelem az, melynek szeretet az alapja.