Idézetek a sírásról
Ürül a lélek a síráskor ürül a bánattól ürül a magánytól ürül a gyásztól ürül az elfojtástól ezért hát sírjatok sírjatok születéskor sírjatok halálkor sírjatok mindig ha szerelmet láttok.
Amikor az ember sírni kezd, a nevek szavakra, a szavak szótagokra, a szótagok betűkre bomlanak, és a világ abban a pillanatban összeomlik, abban a pillanatban véget ér, a lét és a nemlét egyetlen porfelhőben összekeveredik egymással.
A sírás bátor szembenézés a bánattal.
Nevess, és a világ veled nevet! Sírj, és sírhatsz egyedül!
Van olyan sírás, amit kívülről nem látni.
Hadd sírjak! éjbe borulva a végtelen sivatagban. Pihen a teve, pihen a hajcsár, némán számolva virraszt az örmény; én meg, mellette, a mérföldeket számolom innen Szulejkáig, sorra veszem újra az útnövelő, bosszantó kanyarulatokat. Hadd sírjak! nem szégyen a sírás. A siró férfi jó.
Sírj valakivel együtt. Jobban gyógyít, mint egyedül sírdogálni.
A dolgokat csak két módon lehet túlélni. A sírás nem tartozik ezek közé.
Azok a könnyek sohase fájnak, Melyeket ejtünk; A siratástól, könyhullatástól Tisztul a lelkünk.
A könnyeinknek semmi értelme, semmi haszna, senki nem törli le őket, ha mi magunk nem tesszük meg.
Néha a patakokban ömlő könnyeink gyógyítanak meg, és a már elviselhetetlen szenvedésből születünk újjá és felszabadult, boldog emberré.
Ha sírnom kell, akkor sírok, mert erősebbé tesz az, hogy bevallom a gyengeségemet.
Szeretek esőben sétálni, mert olyankor senki sem látja, hogy sírok.
Nem mindig áldásosak a könnyek. Jólesők és gyógyítók, mikor hosszú gyülekezés után végre kiömlenek a szívből - előbb nehezen, majd egyre könnyebben és édesebben; a fájdalom néma kínja megenyhül általuk... De vannak hideg, fukaran szivárgó könnyek, cseppenként szorítja ki őket a szívből a súlyosan és mozdíthatatlanul reá települt bánat: ezek örömtelen könnyek és nem adnak enyhülést.
Ez a jó abban, ha az ember nem sír. A sírás olyan, mint a pisálás; minden kijön.