Idézetek a nőkről
Isten a tudója, hogy ha egy férfinak a szívében van a gyenge pontja, akkor egy nőnek a haragjában az ereje.
A nők boldogságtudata idővel csökken, feltételezhetően amiatt, hogy esetükben az egyenlőség elve egyre jobban érvényesül a munkaerőpiacon.
A nő egy ügyesen megszerkesztett csapda: már akkor elejti áldozatát, amikor az szimatot fog.
Mihelyt egy nőről nem tudsz mindent feltételezni, szereted.
Egy asszony csak akkor elégedett teljesen, ha legalább tíz évvel fiatalabbnak néz ki, mint a saját lánya.
Felejtsd el a gyémántokat, és rá fogsz jönni, hogy egy lány legjobb barátja a csokoládé.
Mire szolgál egy nő szemérmessége? - Arra, hogy szebbnek lássuk, ha szép, kevésbé csúfnak, ha csúf.
Sok nő kölcsönveszi egy férfi szívét, de nagyon kevesen tudják birtokukba venni.
Mi, nők, amikor az életünk értelmét vagy a megismerés útját keressük, mindig a négy klasszikus archetípus valamelyikével azonosulunk. A Szűz (és itt most nem a szexualitásról beszélek) az a típus, aki a teljes függetlenségen keresztül keresi az utat, és mindent, amit tanul, annak köszönhet, hogy képes egyedül szembenézni a kihívásokkal. A Mártír a fájdalomban, az odaadásban és a szenvedésben találja meg az önmegismerés módját. A Szent a határtalan szeretetben találja meg élete értelmét, és abban a képességben, hogy úgy adjon, hogy nem kér cserébe semmit. A Boszorkány pedig a teljes és határtalan gyönyört keresi, hogy ezzel adjon értelmet létének.
Nincs butább teremtménye az Úrnak, mint egy okos nő, ha szerelmes.
Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.
Nincs a világon nehezebb, mint őszintének lenni, és nincs könnyebb, mint hízelegni. Ha az őszinteségben csak egyetlenegy hang hamis, már megvan a disszonancia, és azzal együtt a botrány. De ha a hízelgés végig, az utolsó hangig hamis, akkor is kellemes, akkor is élvezettel hallgatják. Sekélyes élvezet, de élvezet. És bármilyen vaskos a hízelgés, legalább a felét elhiszik.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A nők sokáig azt hiszik, hogy a testükről van szó. Mikor öregedni kezdenek, felsikoltanak, a dögönyözőnőt hívatják, majd a sebészhez és a fodrászhoz sietnek, gyertyát gyújtanak a templomban, elutaznak Lourdes-ba, új ruhákat csináltatnak, és lefekvés előtt hosszan dörzsölik arcbőrüket zsíros kenőcsökkel. Időbe telik, amíg gyanítani kezdik, hogy mégsem a testükről volt szó, hanem a szolgálatról, ami szerepük volt a világban. Ilyenkor elcsendesednek, riadtan néznek a levegőbe, kevesebbet fintorognak, és nem kérdik idegen férfiaktól: "Olvasta az új Huxleyt?..." - hanem hallgatnak, fiókokat rendeznek. Az öregedést úgy figyelik, mint a tudósok egy újfajta betegséget. Sok nőt megszeretnek ilyenkor a férfiak.
Amit minden nő akar, az nem a szerelem. Nem azt akarják, hogy az ember megtalálja bennük magát, hanem azt, hogy elvesszen bennük. És mégis - ők mindig magukat próbálják megtalálni az emberben.
Facebook
Pinterest