Idézetek a nőkről
Ha az ember sosem megy férjhez, vénlánynak nevezik, ha férjhez megy, a férje basáskodik felette, de ha özvegy, egyik veszély sem fenyegeti.
A férfi örök átka a nő.
A nő a természetnek egyetlen lénye, aki érzésünket érzéssel viszonozza, és akit boldoggá tesz az a boldogság, amellyel bennünket megajándékoz.
A régiek a márványhoz hasonlították a női testet: ez a kép teljesen hamis. A test szépsége éppen az, hogy nem márvány. Mert reszket, remeg, pirul, vérzik. Kemény, merevség nélkül. Fehér, de nem hideg. Megborzong és elbágyad. A test az élet; a márvány a halál.
A nők imádsága kitartóbb pajzs, mint az acélból vert páncél a férfiak mellén.
Külön kellene szólnom a nőkről is. Ők nem hazudnak - amint tévesen hirdetik -, csak az igazság egy részét hangsúlyozzák.
A nőkkel az a bökkenő, hogy képesek közel férkőzni az emberhez pusztán azáltal, hogy levegőt vesznek.
A nő boldog s mindent elér, amit csak kívánhat, ha a férfit elbűvöli.
Óvatos, mint azok a nők, akik megszokták, hogy maguk viseljék a maguk gondját. Meggondolja, mit mond, mit csinál. Akik férjnél vannak, hozzászoktak, hogy mindezt más végzi el helyettük, és ez meg is látszik rajtuk.
Ha a nő egyetlen férfit ismer, már ismeri valamennyit; a férfi ismerheti bár az összes nőt, mégsem ért meg egyet sem.
Sok asszony számára szeretni egy férfit az megcsalni egy másikat.
A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.
Az asszony az, mit párja hoz ki belőle; ha jót - a legjobb; ám ha rosszat - túl gonosz.
Mi könnyebb a pehelynél? - A hullám. A hullámnál? - A szél. A szélnél? - Az asszony. Az asszonynál? - Semmi.
Választanunk kell aközött, hogy szeressük a nőket, vagy pedig ismerjük őket - nincs középút.
Facebook
Pinterest