Idézetek a médiáról
Valaha a sztárokat a közönség tette azzá, most a kereskedelmi tévéktől kapnak ezek a személyek olyan fizetést, amitől elhiszik magukról, hogy valóban azok.
A Google a kétségbeesett férfiak legjobb barátja.
A média valamilyen szinten mindenkinek beszivárog az életébe. Úgy gondolom, hogy minél inkább városban él az ember, annál inkább kap belőle. A lényeg csak az, hogy ne fogadjunk el mindent úgy, ahogy egy adott forrásból kapjuk. Szerencsére az internet teli van lehetőségekkel, ha valamit megkérdőjelezünk, akkor ott utánaolvashatunk.
A hirdetés önmagában nem jelenti azt, hogy a termék a legjobb. Csak azt jelenti, hogy bizonyos emberek sokat fizettek azért, hogy műsoridőt kapjanak a termékük bemutatására.
Megbízható információk hiányában az embereknek hatalmukban áll elferdíteni a valóságot.
Egy háború egész békés helyszínnek tűnhet, amikor senki sem figyel oda. Egy szemtanú akkor a legszükségesebb és legértékesebb, amikor az erőszak láthatatlanul és némán csap le.
A főzéshez nagyon sokszor ugyanazokat az hozzávalókat használjuk, aztán mégis más jön ki belőle. Ilyen a szappanopera is.
Már el is felejtettem, milyen furcsa ez a Facebook: mindenki posztolgat az életéről. (...) De az egész csak kirakat. Kamu minden, méghozzá gondosan szerkesztve. Az emberek kiposztolják, hogy ölelkeznek a párjukkal, akit igazából utálnak, hátha sikerül meggyőzni a világot, hogy boldogok - hiszen ha mindenki más úgy gondolja, akkor csak azok, nem?
Az emberek ugyan Jézushoz imádkoznak, de olvasni az Ördögről szeretnek.
Az újságírás mindennapos harc az információért, az "új nóvumért", és minden lehet forrás, egy elcsípett beszélgetés, egy hír egy másik újságban vagy internetes oldalon, tévében, rádióban, egy váratlanul a postaládánkban landoló dokumentum, de ezeket a forrásokat - ez már olyan, mint egy litánia - kritikával kell kezelni, mindent ellenőrizni kell. Ha nincs forráskritika, akkor jól ráfaraghat az ember.
A gondolatelterelés egyre újabb lehetőségei - a sorozatok, az e-könyvek, a telefonok és játékok - inkább következményei velünk született igényeinknek, semmint okai. A nyugtalanság mindig is velünk volt, természetes állapotunk.
Ha az ember rengeteg időt szán arra, hogy elérhetővé váljon, és mindig követhessék, könnyen arra a következtetésre juthat, hogy értékes dolgot csinál, akkor is, ha az, amit csinál, egyáltalán nem is fontos.
Az ember mindig csalódik azokban, akiket a tévében lát. Abban a pillanatban, amikor egy civil szituációban találkozik a korábban csak képernyőn látott alakkal, rájön, hogy ő is ugyanolyan unalmas, szürke ember, mint bárki más.
Talán szerezhetsz egy munkát azzal, hogy híresek a szüleid, de másodikat már nem kapsz, hacsak nem vagy jó.
Rémisztő látni, hogy olyan világban élsz, amelyben a Google és a Facebook (...) is többet tud rólad, mint a tulajdon szüleid.