Idézetek a médiáról
Kevesebbet hallgassunk a médiára és többet a szívünk mélyéről jövő halk hangokra!
Ne hagyjuk, hogy a hirdetések mondják meg, mit akarunk és kik vagyunk! Ne hagyjuk, hogy magával ragadjon az esztelen fogyasztás! Ne váljunk olyanná, aki pénzt költ olyasmire, ami nem nagyon kell, csak hogy imponáljon olyanoknak, akiket nem igazán szeret.
A filmekben szándékosan mutatnak mindenféle butaságot a feszültségkeltés érdekében.
A mai közösségi média kizárja a dolgok mély megélését, mert mindig jön a következő poszt.
Televízió! Egy irányú társalgás közted és a világ között, ahol a világ beszél! Akárcsak Isten, végül az ember is létre tud hozni egy embert a saját képmására, aztán hátraugrik és néz mindenféle szarkavarást.
Az emberek nem akarnak 8-9 dollárt kifizetni, hogy olyan problémákat lássanak, amikkel maguk is küszködnek. Azért fizetnek, hogy elmeneküljenek azok elől. Ezért néznek szappanoperákat.
Ne a filmekből és a tévéből tanuld az életet!
A mai tévében nincs rá idő, hogy valamit értelmesen kifejtsen az ember, egy perc már soknak számít.
Amikor megkérdezték, miért szép az újságírói pálya, azt találtam válaszolni, és ez napjainkban kísértetiesen be is igazolódik, hogy azért szép, mert mint szakma, időnként megadja az embernek azt az érzést, hogy valaki, miközben senki.
Az igazi történés nem az, amit a tévéhíradó annak tart.
A tévének megvan a hatalma, hogy tájékoztasson, hogy informáljon, hogy lecsupaszítsa az igazságot a nyilvánosság előtt. A tévé egy rendkívüli ajándék, mint egy isteni csoda, ahogy Lazarus feltámadt halottaiból. De bölcsen használjuk ezt az ajándékot? Használtuk bölcsen valaha?
Nem minden honlap született egyenlőnek. Az emberek igen - de a honlapok nem.
Minden közszereplő tudja, hogy amikor lassított felvételeket hoznak róla, akkor az illető nagy bajban van, beteg vagy vád alatt áll.
Sosem értettem igazán, mire jók az idézetek. Ha csak a felét megfogadtam volna azoknak a tanácsoknak, amikkel online találkoztam, ma nem lennék ott, ahol vagyok. Mi több, ha bármikor is az internetre hallgattam volna, az életem másodpercek alatt félresiklott volna. Mégis a világháló folyton inspiráló szavakat vág az arcomba: "boldogság", "légy erős", "pozitivitás", "jóság". Miért érzik úgy idegenek, hogy joguk van az orrom alá dörgölni olyan dolgokat, amiket nem érhetek el?
Az embereknek fogalmuk sincsen az online keresés őket befolyásoló erejéről, noha minden idők leghatékonyabb elmekontroll-gépezetéről beszélünk, amit az emberiség valaha feltalált. És az internet használói még csak észre sem veszik.
Facebook
Pinterest