Idézetek a médiáról
Bár fontos a szólásszabadság, egy olyan helyzetben, ahol információs hadviselés zajlik, nem csak véleményként, hanem fegyverként is kell tekinteni egy ellenséges állam médiájára.
Kezdj gyanakodni, amikor valahonnan ismétlődően olyan hírt olvasol, aminek nagyon örülsz vagy amitől nagyon dühös leszel! Az elfogult, tényeket nem tisztelő újságírás, a dezinformáció és az álhíripar éppen az erős, elfogult vélemények kiszámíthatóságán keresztül tesz minket érzelmileg manipulálhatóvá. Annak a forrásnak, ahonnan csak "jó", a világképedet megerősítő információkat kapsz, ne higgy! A valóság összetettebb és ellentmondásosabb annál, mint hogy mindig kielégítse az elvárásainkat, a reményeinket, és megerősítse a véleményünket.
Sokáig nem tudtam, mi az a Facebook, de most, hogy tudom, azt kell hogy mondjam, az élet elpazarlásának tűnik.
Egy olyan társadalomban, ahol szakértőkre, elemzőkre és a közösségi média különféle formáira hagyatkozunk, s ezek alakítják a szemléletünket, megmondják, mit érezzünk és gondoljunk, az önelégültség és az apátia ikervírusa könnyen behatol a pszichénkbe. Elzsibbaszt bennünket.
A vérbeli kereskedő képes félelmet gerjeszteni az emberekben. Teremtsd meg a bizonytalanság légkörét; mondd nekik, hogy rossz a szájszaguk vagy zsíros csimbókokban lóg a hajuk. De a közrettegésbiznisz mellett a rágógumi és a hajbalzsam bakfitty. Ez elől nem lehet elfutni.
Különös, hogy mindegy, hány darabot játszottam el, sokat közülük több mint háromszázszor, azt sem tudják, hogy az ember este egyáltalán fellép a színházban. Viszont ha elmegyek a tévébe, és megeszek két szöcskét, erről beszél a fél ország.
Szoktam ámulni a tehetségkutató műsorokon, hogy bármerre kapcsolok, minden csatornán keresnek egy táncdalénekest. Csak azt nem tudom, ha egyszer végre megtalálják, minek keresik tovább őket. Mire megtanulnám az egyiknek a nevét, egy másik csatornán már győzött a következő.
Attól, hogy én nem olvasom, nem nézem, attól a hírek történnek. De olyan értelemben ki tudom kapcsolni, hogy nem lesz tőle egy rossz félórám.
A napilapok manapság alapvetően olyan nyereségorientált vállalatok, amelyek azt adják el a népnek, amit az igényel. Ahelyett, hogy irányítanák a közvéleményt, inkább követik, és igyekeznek előre kitalálni, hogy egy adott témáról mit is szeretne gondolni a nagyközönség. (...) A híradások ennek megfelelően túlnyomórészt negatívak: mivel mindig valami meglepő dologról kell szólniuk, nyilvánvaló, hogy azt helyezik előtérbe, ami elromlott, félresikerült.
Olyan nincs, hogy kiegyensúlyozott híresség. Ha kiegyensúlyozottak lennének, akkor nem akarnának hírességek lenni.
Olyan sok tévéreklámban látunk autókat és kamionokat, hogy szép lassan immunisak leszünk rájuk, és már nem is figyelünk oda a hirdetések tartalmára. Ez rendben is van. Mert tényleg nem sok említésre méltó dolog szerepel bennük. A reklámokba minimális erőfeszítést fektető autógyártók évtizedek óta pontosan ugyanazt igyekeznek eladni: egy kicsit tágasabb, egy kicsit kevesebbet fogyasztó, egy kicsit könnyebben kezelhető autót, esetleg egy extra pohártartóval. Aki már egyáltalán nem talál semmi érdekeset az autójában, amit méltatni lehetne, az hiányos öltözetű nőkhöz, szexi akcentussal beszélő férfiakhoz, és ha kell, szmokingban táncoló egerekhez folyamodik, hogy meggyőzze az embereket: terméke mindenki másénál jobb. A legközelebbi tévés autóreklámnál álljunk meg egy pillanatra, és figyeljünk oda, mit közvetítenek. Amikor rádöbbenünk, hogy a Volkswagen kezdőrészlet nélkül kínált "lízingakciója" annyit tesz, hogy "igyekszünk az autóvásárlást egy kicsivel kevésbé nyomorúságossá tenni" hirtelen megértjük majd, milyen mélyre süllyedt az autóipar.
A tévé (...) egyet feltétlenül közvetlenebbül tolmácsol a nyomtatott szónál: az őszinteséget. Azt is, ha van, azt is, ha nincs.
A fényképész, a művész feladatai közé tartozik, hogy hozzájáruljon a kultúra újjászületéséhez, kritikai szellemet vigyen bele, szokatlan stílust, új felfogást közvetítsen, amit a hülyék mindig "botrányosnak" tartanak.
A Facebook (...) belehajszol egy olyan létbe, ami a valóságon kívül van.
A reklám nemcsak ipar, hanem művészet is.