Idézetek a kultúráról
Ha az emberi lények abbahagynák az utánzást, a kultúra eltűnne.
A kulturált ember bizonyos keretek között kell hogy tartsa magát. A kultúra kötelez.
Arkagyij és Borisz Sztrugackij
Egy utca- vagy intézménynév persze alig több üres szónál, ha a névadó története nem kerül be a közösség kollektív emlékezetébe. De mégis több, mintha ez sem lenne, és már a név is elillanna az emlékekből.
A népek boldogsága - a közjólét - egyenesen magában a népnevelésben rejlik.
A kultúra lényege ellentmondásos, és ezek az ellentmondások feloldhatatlanok.
A protokoll betartása és az udvariasság nem valamiféle fellengzős viselkedés, hanem mások tisztelete legalább annyira, hogy nem hozzuk őket kényelmetlen helyzetbe.
Az életben fontos, alapvető dolgok (...) nemigen változnak: az emberek mindig is ettek, tanultak, szerettek, harcoltak és... meghaltak. A világ minden pontján, minden kultúrában, sőt, a technika világában is kialakulnak az e tevékenységekhez kapcsolódó, társadalmilag elfogadott viselkedésnormák. Az elődeinkhez hasonlóan előbb-utóbb mi is megtanuljuk, hogy a megváltozott kulisszák között hogyan játsszuk tovább az élet színdarabját.
Amikor eldicsekszünk például a külföldi barátainknak, hogy hány magyar Nobel-díjas volt, meg hány magyar találmányunk van, akkor mindehhez hozzá kell gondolni, hogy a találmányok nagy részét külföldön szabadalmaztatták, és a Nobel-díjasok is azért kaptak díjat, mert "szerencséjükre" elüldöztük őket. A nemzeti büszkeségünk másik oldalán a saját nemzeti korlátoltságunk van.
Amikor (...) egy város időről időre elveszti az utcaneveit, akkor az azt mutatja, hogy nagyon nehéz a viszonya saját magával.
A legendák nemzetközi nyomai ugyan növelhetnék az emberiség összetartozásának ősi hagyományait, érzését, azonban gyakran épp ellenkezőképpen, a másság, különbség bizonygatására használatosak! A mitológia ezekben a gyakori esetekben nacionalista célokra eltulajdonított hagyománnyá válik, annak bizonyítására, hogy az egyik közösség különb, mint a többi, a másik, sőt akár területi követelések alapja is lehetett. A mitológia tehát nagyon is köztünk él a világban, szórakoztatástól a vértelen politizáláson át a véres terrorig.
A népek, országok, nyelvek története néhány ezer év távlatában a múltba vész, ám az ősi legendák, mítoszok, történetek, mesék kitöltik a hézagot. A mondák maradandó nyomot hagynak, hogyha ünnepek, filmek, táncok, operák, zenés színdarabok formájában épülnek be a mindennapi életbe.
Mítoszok folyamatosan születnek, természetesen, vagy mesterségesen. Sokféle mítosz jön létre a családitól az iskolai közösségig, foglalkozási legendák, hőstettek megtörtént vagy kitalált, sőt céltudatos tévútra vezetési céllal.
Nem uralkodók, hadvezérek, hanem az alájuk rendelt, de civilizációs, kulturális szempontból messze felettük álló kreatív alkotók a civilizáció mérföldkövei.
Amikor olyan sok ember meghal, nem érdekes a művészet. Tévednek. Mert pontosan ezért harcolunk a kultúráért, hogy megmaradjon nekünk. Hiába irtanak ki generációkat, hiába égetik fel az otthonukat, a városok újra benépesülnek. Ám ha elpusztítják a műkincseiket, a történelmüket, az sajnos örökre elvész. Csupán hamu marad.
Újabb irodalomtörténészeink szemében kitűnő ajánlólevél a Dunántúlról kelt születési bizonyítvány. Aki onnan jön, arra valami csodálatos, eddig ki nem derített félreértés folytán látatlanba és számolatlanul tukmálják a műveltséget, a pallérozott lelki egyensúlyt, a latin-katolikus szellem bölcs mérsékletét, derűjét és éleslátását, egyszóval a nyugatiasság minden ragyogványát, mely ezt az országrészt elönti, abból az egyszerű okból, hogy Magyarországon arrafelé nyugszik legkésőbb a nap.
Facebook
Pinterest