Idézetek a kisugárzásról
A virágok csúfot űznek csodálóikból. A gyors mulandóságra nyílnak ki, a halálra.
Igen furcsa, hogy bármilyen csinos is egy nő, saját neme soha nem ismerheti el anélkül, hogy ne tartanák rögtön ádáz ellenségnek vagy megrögzött hízelgőnek.
Mert a test szép formájában semmi egyebet nem kell szeretnünk, mint azt, hogy isteni eredetű lelkünket arra a szépségre emlékeztesse, amelyet korábban az istenek között a maga igaz és tiszta mivoltában látott. (...) A bölcs nem annyira szeret, mint inkább visszaemlékezik.
Egy hölgyet láttam a mezőn szépnél szebbet, tündérleányt, a haja hosszú, a lába hab, és szeme láng.
Mi ez az akármi, ami az egyik nőben megvan, a másikban nincs? Miért van az, hogy van olyan nő, aki csak annyit mond: "pocsék idő van ma", és minden hallótávolban lévő férfi azonnal odasietne hozzá, hogy beszélgessen vele az időjárásról? Talán a gondviselés néha eltéveszti a címet, amikor csomagot küld... Egy Aphrodité-archoz és -alakhoz megfelelő temperamentum illenék. De valami félresikerül, az Aphrodité-temperamentumot valami csúnyácska kis teremtés kapja, és a többi nő meg dühösen hajtogatja: "Elképzelni sem tudom, hogy mit látnak benne a férfiak. Még csak nem is csinos!"
Tökéletes arcvonások, ropogósan göndörödő aranyszőke haj, magas, csodálatos formájú alak! És úgy járt, ahogyan istennőhöz illik, megerőltetés nélkül, mint aki úszik, és csak jött, egyre közelebb. Egy pompás, lélegzetelállítóan szépséges lány!
Az esztétikai rasszizmus majdnem mindig a tapasztalatlanság megnyilatkozása. Azok, akik nem hatoltak elég mélyen a szerelmi gyönyörök világába, a nőket csak a külsejük alapján ítélik meg. De azok, akik igazán ismerik őket, tudják, hogy a szem csak egy töredékét képes közvetíteni mindannak, amit a nő számunkra nyújthat.
Ahogy a szerelem szebbé teszi a szeretett nőt, ugyanúgy a nőtől való félelem minden előnytelen vonását aránytalanul felnagyítja.
Egy nő, aki tudja, hogy kicsoda, és mit akar, a leggyönyörűbb az összes lény között.
Hogy nem buggyan szét ez az ég! Hogy bírja önnön gyönyörét! S iszonyatát - az éj delel - Hogy vége lesz, hogy bírja el?
Megesik velem, hogy úgy látom: a legszebb és legcsodálatosabb minden létező közül mégiscsak az a szép madár, amely fönt lebeg szabadon a magasban. Máskor meg nincs elbűvölőbb a fehér pillangónál, szárnyán piros szemekkel vagy a felhők között áttörő esti napsugárnál, amikor csillog, de a fény nem vakít, és az egész világ boldognak és ártatlannak látszik. (...) Minden nagyon szép, ha a megfelelő pillanatban tekintünk rá.
A férfiak nem kedveskednek érdek nélkül. Nem döcögött volna el idáig, ha bandzsa lennél és pattanásos.
Senki sem mondta nekem kicsiként, hogy csinos vagyok. Minden kislánynak kell mondani, hogy szép, még akkor is, ha nem az.
Fölemelt karral álltam az ég alatt és teli volt a rét csillaggal és katicabogárral!
Sajnos a világ szereti úgy tartani, hogy az okos nő nem lehet vonzó, aki pedig csinos, az minden valószínűség szerint nem arra termett, hogy a NASA szerződtesse.