Idézetek a kisugárzásról
A lélek a legjobb kozmetikus. S ha a lélek keserű, a legdurvább arcfirkásszá válhat.
A jó szív megszépíti az arcot, fiacskám. (...) És a rossz a legcsinosabb pofikat is csúfabbá teszi a csúfnál.
Nem volt még a világon olyan ronda nő, hogy ne lett volna valahol egy pasas, aki azt ne hitte volna, hogy olyan szívszaggatóan szép, hogy nincs az a festő, aki szebbet tudna festeni. És éppen így van a férfiakkal is. Nincs olyan nyamvadt pasas, hogy ne legyen valahol egy nő, aki el ne hinné róla, hogy a Tate Galéria összes szobrai elbújhatnak mögötte.
Az idő megállításának nagy nőnemű mestereiről tudunk a korok és idők során, ám végleges győzelmet természetesen egyik sem arathatott. Ez majd a huszonegyedik századi genetika műve lesz - ha lesz.
Az önmagát díszítő rózsa a kertnek is díszére válik.
Az arc, amely korábban egy volt a sok közül, a lélek által egyetlenné válik. (...) Mindenki láthatja, de csak egy veszi észre az arcot. Csak egyvalaki látja meg benne maradéktalanul a lelket.
A szépség talán a szeretet fizikai megnyilvánulása.
Én úgy érzem, van rá esély, mert a szépség csakis máz. Bár a külcsín s nem az érték, mit egy nőnél elsőként látsz. De ha átragyog a lélek, nincs több hibás arcvonás. Aki hű, az hamar szép lesz, és egy férfinak mért kéne más?!
Sohasem ismerhetjük meg a valóságot. (...) Minden szépségnek megvan az árnyoldala és mulandó.
A természetben nincs rút, csak a jellem; De bármilyen szép: rút, aki galád. Az erény - szép; míg, a szépség, ha olcsó Jellem köntöse: csak festett koporsó.
A csúnya nő azt reméli, hogy szép barátnőjének fénye őt is beragyogja egy kicsit, a szép barátnő viszont meg van győződve róla, hogy a csúf nő mellett még tündöklőbben fog hatni a szépsége.
Az egyetlen dolog, úgy hiszem, ami elviselhetővé teszi ezt a világot, a szépség, amelyet az emberek hébe-hóba előteremtenek a zűrzavarból. A festmények, a zene, a könyvek... Amelyik élet a leggazdagabb ezekben, az a szép élet. A legtökéletesebb műremek.
Amikor az ember sötét időket él át, és találkozik egy halvány reménysugárral, akkor muszáj hogy a bokájánál fogva, szorosan ragadja meg azt a sugarat, és mindaddig el se engedje, amíg az ki nem húzza a posványból - és ez nem önzés, ez kötelesség. Életet kaptál; kötelességed (és mint emberi lény, jogod is), hogy találj valami szépséget ebben az életben, nem számít, milyen csekélységről van szó.
Te csak virág légy, drága csecsebecs, Haszontalan, de szép, s ez érdeme.
Nem fontos, hogy te szövegezd meg a szépet és az igazat, fontosabb, hogy megismerjed.
Facebook
Pinterest