Idézetek a kapcsolatról
Nem járok osztálytalálkozókra, de értem, hogy mások miért teszik. Miattuk úgy érezheted magad, mint már nagyon régen. Kényelmes, ismerős, kicsit olyan, mintha hazamennél. Látod, milyenek lettek az emberek, amikor már valóra váltották az álmaikat, vagy amikor elvesztették az álmaikat. Vagy talán meglátod, hogy megtalálják azt, amit mindannyiunknak meg kéne, új reményeket és álmokat.
Egyvalamit megtanultam az iskolában: a gyerekek közti dinamika zűrös tud lenni. Bármilyen bájos jelenetnek vagyunk is tanúi a játszótéren, mögötte a folyton változó hierarchiák és szövetségek zsarnoksága húzódik.
A világon mindenki láthatatlan történeteket cipel magával. (...) Önmagában már ez megérdemli a tapintatot.
A papírzsebkendő korában élünk. Fújd bele az orrod valakibe, utána töröld bele, húzd le a vécében, fújd bele másvalakibe, töröld bele, húzd le. Mindenki a másikból él.
A biztonság azt jelenti, hogy az ember mindig egy lépéssel a másik előtt jár.
Nagyon könnyű azokkal kedvesnek lenni, akik kedvesek veled. Erre bárki képes. Az igazán nagy kihívás barátságosnak lenni azokkal, akik a pozitív megnyilvánulásokra is ellenségesen reagálnak. De ha sikerül, nagyon hatásos!
Összeköt minket egy közös cél: Senki sincs, ki csak magának él, Mindent, amit másnak adunk, Előbb-utóbb visszakapunk.
Életünk minden találkozása egy kémiai reakció. Az emberek megváltoztatnak minket, és mi megváltoztatjuk őket. A változásunk miatt aztán másokkal is más reakcióink lesznek, és nem nagyon lehet tudni, hova is vezet ez az egész.
Vannak dolgok, amit egy nő csak az édesanyjával vagy a szerelmével tud megbeszélni.
Csak azok a párok maradnak együtt, akik képesek megnevettetni egymást.
Ahhoz, hogy egy férfi és egy nő együtt élhessen, szeretniük kell egymást.
Szerető társakként óvatosan egyensúlyozunk egy kifeszített kötélen. Amikor a kétség és a félelem szele kezd fújni, ha pánikba esünk és megragadjuk egymást, vagy hirtelen elfordulunk egymástól, hogy menedéket keressünk, a kötél még jobban kileng, és még inkább egyensúlyunkat veszítjük. Ahhoz, hogy a kötélen maradjunk, együtt kell mozdulnunk, és reagálnunk kell egymás érzelmeire. Ha összekapcsolódunk, kiegyensúlyozzuk egymást. Újra érzelmi egyensúlyba kerülhetünk.
A viszály jobb, mint a magány.
Ha az emberek megpróbálnák úgy élni az életüket, hogy ne mindig magukkal legyenek elfoglalva, akkor áramlana köztük az energia. Mert az jön és megy közöttünk.
A biztató szónak, ha szeretettel mondják, mágikus ereje van. A barátságoknak (...) is ez a titka.