Idézetek a kapcsolatról
Az ember nem élhet kizárólag valaki másért anélkül, hogy előbb-utóbb meg ne utálná.
Néha azok az emberek, akik szeretnek minket, tesznek számunkra érthetetlen dolgokat, épp azért, mert annyira szeretnek. Még akkor is, ha tudják, hogy amit tesznek, az fájdalmat okoz nekünk, megteszik, hogy megvédjenek minket a még nagyobb fájdalmaktól.
Mindenki, akivel csak találkozik az ember, állandóan azt kérdezgeti: mi van a karriereddel, házas vagy-e, van-e házad? Mintha az élet egyfajta bevásárlólista lenne. De azt sosem kérdezi meg senki, hogy boldog vagy-e.
Az érzések változnak. A barátokból szerelmesek lehetnek, az ellenségekből pedig barátok, és fordítva is történhet. Szerinted minden fekete vagy fehér. Még jó, hogy nincs igazad, különben nagyon unalmas hely lenne ez a világ.
Rájöttem, hogy amikor egyedül vagyunk, jobban megismerhetjük magunkat, de nem az a cél, hogy bezárkózzunk, igaz? Mi van, ha egyre jobban belejövünk? Egyre jobban érezzük magunkat, és éppen ezért nem vágunk bele egy kapcsolatba. Van, aki szépen lassan kezd el nyitni, és van, akinek esze ágában sincs. Van, hogy hiába a statisztika, a kémia mindent felülír, és van, ami véget ér, de a szerelem megmarad.
Hogyan legyünk szinglik? c. film
A veszekedésben nem szabad mindent készpénznek venni (...). Meg kell tanulni olvasni a sorok között, hogy kihámozzuk az igazi érzéseket. Egy szemrehányás mögött talán félelem lakozik, az agresszió mögött szomorúság vagy még be nem hegedt sérülés.
Ha igazán meghallgatunk valakit, belehelyezkedünk abba, amit a másik megél, empatikusak vagyunk. (...) Ritka az olyan ember, aki igazán figyel! (...) A világ királya az, aki képes meghallgatni másokat.
Aki egész életében csak magára számíthat, arra szinte drogként hat, ha valaki végre törődik vele.
Néha nem azért ragaszkodunk túl erősen valakihez, hogy a másikat óvjuk... hanem azért, hogy magunkat védjük.
Ki mit vet, úgy arat...sok igazság van a közmondásban. Ha szemrehányást vet, haragot és kiábrándulást arat. Ha szeretetet és elismerést vet, gyengédséget és hálát arat.
A gyerekkor mágiáját szertefoszlatja azoknak az embereknek a banalitása, akik harminc év után újra fel akarják venni veled FB-on a kapcsolatot.
Mindenki hatással van mások életére. Van, amikor ez jól sül el, és van, amikor nem.
Néha abban sem vagyok biztos, hogy a kapcsolatunk emléke a valóságot tükrözi-e, vagy az idő és a távolság eltorzította az érzékelésemet. Azt sem tudom, a kapcsolatok tekintetében létezik-e egyáltalán olyasmi, hogy igazság, vagy csak annak különböző változatai vannak, amelyeket a szerelem és a félelem formál, valamint az, ahogy magunknak és másoknak hazudunk.
A mai fiatalok könnyebben engednek el dolgokat és személyeket, és szabadabban élnek, tudván, hogy nem veszítenek sokat, ha nem ölik minden energiájukat egy kapcsolat megmentésébe.
Emberek jönnek-mennek az életünkben. Van, aki marad. Van, aki nem. Vannak, akik elsodródnak, de aztán visszatérnek.