Idézetek a kapcsolatról
Van, aki vezet, és van, aki követ. És ha vezetni nem tudsz, de követni nem akarsz, egyedül halsz meg a sivatagban.
Az erőt a szövetségesek adják.
Bonyolult világban élünk, ahol az internet és a globalizáció hatalmas terében folyton olyan dolgok ütköznek egymással, amelyek máskor lazán ellebegnének egymás mellett. Mert nem ugyanaz, ha ott ülünk valakivel szemben és a szemébe kell mondanunk valamit, vagy pedig a számítógépünk billentyűzete fölé görnyedve kikürtölünk valamit a térbe, aztán kimegyünk kávét főzni, és már meg is feledkeztünk a dologról, miközben a másik jeges borogatást szorít a púpjára, amelyet a rasszizmus bunkósbotjával mi "növesztettünk oda", vagy dühtől habzó szájjal választ fogalmaz, amelyet mi már el sem olvasunk, mert, mint mondtam, éppen kávét főzünk.
A léleknek éppúgy szüksége van a hasonszőrűek figyelmére, mint a testnek a szervezet természetes morfinjaira. Aki nem kap figyelmet, de mindenki másra figyelnie kell, az a hierarchia legalján elhelyezkedő teremtmény. Ezért más emberek figyelme minden drogok legellenállhatatlanabbika.
A közösséggel kapcsolatban az emberek két dologtól félnek nagyon: hogy kirekesztik őket belőle, vagy hogy mint egyének felszívódnak benne.
Elmegyünk egymás mellett. És ez még nem a legnagyobb baj. Hanem az, hogy észre sem vesszük. Magányunk oka rendszerint ez. Elidegenedtünk egymástól. Nem vesszük már a jeleket.
A mai ember oly mértékben a zűrzavar gyermeke, hogy a normális életre, vagyis a belső harmóniára, a szeretetre és a szorongásmentes életre képtelen. Ilyen lelkülettel nehéz megfogni, és magamhoz húzni a másik kezét, aki ugyanilyen. De legalább tudjuk, hogy így van. S törekedjünk arra, hogy ne így legyen.
Minden technológia elavul. Egy dolog marad csak állandó, az emberi kapcsolat. Mindenki csak arra vágyik, valódi kapcsolatokra.
Egy közösen átélt jó élmény hidakat épít közénk.
Tizenkilenc évet éltünk le egymás nélkül, ezért nagyon sok a mondandónk, rettentő sok. Nincsenek közös emlékeink, közös referenciapontjaink; ezentúl már lesznek, ettől a naptól fogva elkezdjük gyűjteni az olyan epizódokat és órákat, amelyeket közösen birtokolunk, és együtt alkotunk meg, s amelyekről később nem szükséges egymásnak beszámolnunk.
Nem csak a természet része vagyunk. Szorosan összefonódunk a családi, szociális és kulturális környezetünkkel is.
Szeretem, ha egy férfi tenni, teremteni akar, ha nem passzív kanapéhuszár és megátalkodott álomgyáros, ha nem támaszkodik, ha önmagának, és másoknak tett ígéreteit betartja. Szeretem, ha egy férfi teljes szívével tud szeretni, akkor is, ha elfogyott a lendületem és a hitem, akkor is, ha nehéz szeretni, ha még önmagamat sem szeretem.
A kapcsolatok minőségét nem az határozza meg, hogy milyennek látjátok egymást, hanem hogy látjátok-e egymást egyáltalán.
Létezik olyan táplálék, amit nem a szájunkon át veszünk magunkhoz... a test és a lélek csészét formál. Amikor találkozol valakivel, valami becsöppen a csészébe.
Legyél kedves az emberekkel, amikor felfele mész, találkozhatsz velük lefelé is.
Facebook
Pinterest