Idézetek a kapcsolatról
A vita hiánya nem egyenlő az egyetértéssel. Az, hogy már odáig süllyedt a párkapcsolatod, hogy a fafejűséged miatt a másik mindent rád hagy, mert értelmetlen veled a konfliktus, az nem azt jelenti, hogy minden rendben van. Sőt. Váljon gyanússá, hogy komoly gond van a gépezetben, ha mindig mindenki mindent rád hagy.
Megfelelő emberekkel a legnehezebb nap is könnyű; rossz társakkal a legegyszerűbb feladat is kínlódás.
Nőknél gyakran tapasztaltam hosszú életem során, hogy elszánja magát valaki egy magányos életre, s azt is éli. Egyedül él, egyedül is akar maradni, és nem veszi észre, amikor elege lesz ebből.
A kritika és a hibáztatás függőség. Ráadásul igen költséges függőség, mert ez rombolja legsikeresebben a párkapcsolatok meghittségét.
Azt, akinek megengeded, hogy veled legyen, meg kell ismerned.
A sors nem egymásnak rendeli az embereket, hanem ítéletként rója ki őket egymásra.
A szépségreceptoraink több ingert kapnak, mint amennyinek befogadására az evolúció képessé tette őket; ma egy nap alatt több szépet látunk, mint őseink egész életükben. Ennek eredménye pedig az, hogy a szépség lassanként tönkreteszi az életünket. Hogyan? Ahogy idővel bármely kábítószer probléma forrásává válik azzal, hogy összezavarja a másokkal kialakított kapcsolatainkat. Elégedetlenek leszünk a köznapi emberek küllemével, mivel össze sem mérhető a szupermodellekével.
Legnagyobb hatással nem az élettelen környezet van egy élőlényre, hanem a saját és az őt körülvevő fajok egyedei.
Egy igazi beszélgetésből mindketten másképp léptek ki, mint ahogy beléptetek. Mert kaptatok egymásból egy darabot, akár tudjátok, akár nem.
Amikor a virág kinyílik, a pillangók megtalálják. Amikor a fák virágoznak, a madarak maguktól ellepik az ágakat, amikor a levelek elszáradnak és lehullnak, a madarak elrepülnek. Az emberi kapcsolatok sem sokban különböznek ettől.
Beszélhet bárki bármit, az, hogy mi van két ember között, azt éppen csak az a két ember tudja.
Azért éri meg vállalni a konfliktust, mert a folyamat végén születik valami jó.
Az ember nem élhet egyedül, az ember nem erős. Muszáj fognunk egy másik ember kezét.
Képzeljen el egy anyát gyerek nélkül, orvost betegek, államfőt állam nélkül. Üres sémák, úgymond percemberkék lennének csupán. Csak az olyan partner által válunk "valósággá", aki eljátssza nekünk a kívánt szerepet; nélküle álmainkra vagyunk utalva, azok pedig mint ismeretes, festett egekbe néznek.
Csak azon tudunk igazán segíteni, akit szeretünk, és csak attól tudunk segítséget elfogadni, akit szeretünk, s akiben hiszünk.
Facebook
Pinterest