Idézetek a kapcsolatról
Sose tarts ki olyan társakkal, akikkel nem akarnál együtt halni.
Mindannyian teszünk olyasmit, ami miatt szomorúak vagyunk, vagy amit később megbánunk. Valójában nem is lennénk emberek, ha nem követnénk el icipici hibákat újra és újra.
Megjött a kedvem ahhoz, hogy a lehető leghagyományosabb módon ismerjek meg egy nőt: először meglássam, aztán meghalljam a hangját, aztán megérezzem az illatát, aztán talán meg is csókoljam. És valamikor, később, egyszer, talán, írjak neki egy e-mailt is. Ennek a fordítottja - az az út, amelyet mi választottunk - őrületesen izgalmas volt, és ma is az, de nem vezet sehova.
Van az ölelés... az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. Az ölelés, amelyben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet. Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó.
A meghitt kapcsolat nem az egyedüllét időszakos megszakítására, hanem megszüntetésére való.
A "valóságos életben", ha azt akarjuk, hogy jól működjön, és ha békében akarunk élni, örökösen kompromisszumokat kell kötnünk a saját érzelmeikkel: EZT nem szabad túlreagálnom! AMAZT figyelembe kell vennem! ERRŐL nem vehetek tudomást! Érzelmeinket állandóan hozzáigazítjuk a környezetünkhöz, kíméljük, akiket szeretünk, belebújunk a mindennapok száz és száz apró szerepébe, kiegyensúlyozunk, kimérünk, mérlegelünk, hogy ne veszélyeztessük a nagyobb szerkezetet, amelynek magunk is része vagyunk.
- Azért az szomorú (...), hogy már nincs mit mondanunk egymásnak. - Lehet, hogy soha nem is volt. - Ahhoz képest egész jól elbeszélgettünk egymással. - Némán beszélgettünk. Csak üres szavakat váltottunk.
Azok, akik mindent bírnak kívüled, mosolyognak azokon, akiknek senkijük sincsen, csupán te!
Mint ahogyan a sirály és a hullám találkoznak, mi is úgy találkozunk és közeledünk egymáshoz. A sirályok elszállnak, a hullámok tovahömpölyögnek, s mi búcsúzunk.
Maga tehát olyan ember, akit egy nő csak az elején, és a végén szokott érdekelni: amikor meg akarja szerezni, és közvetlenül azelőtt, hogy elveszítené. A közbeeső idő, amit együttlétnek is neveznek, magának túlságosan unalmas vagy megerőltető, vagy mind a kettő.
Két nagyon hasonló ember néha, sőt az esetek többségében nehezebben érti meg egymást, mint két különböző.
Ismerőseinkkel kevésbé vagyunk elnézőek, mint amilyen jóindulatúak tudunk lenni az ismeretlenekkel.
Gondoljon mindazokra, akikre nem fordít elég figyelmet, mert egy napon, mikor eltűnnek az életéből, túl késő lesz!
Mindig azokhoz kötődünk a legerősebben, akiknek szükségük van ránk.
Húsz ember közül tizenkilenc rosszat beszél rólunk, s a jót a huszadik rosszul mondja el.
Facebook
Pinterest