Idézetek a kapcsolatról
Aki csak egyetlen emberen is segít, ezzel betölti életének értelmét, akkor igazán megéri, hogy az ember másoknak adja át magát, végső erejéig, sőt erején túl is. Akkor jogos lenne minden áldozat, és még a hazugság is - amely másokat boldoggá tesz - fontosabb, mint minden igazság.
Az álmok és a szebb jövő ígérete - ennyi köt össze bennünket. Csak az maradt...csak az maradt nekünk, amivé válni szeretnénk.
A kiabálásnál a mosolygós irónia sokkal kegyetlenebb fegyver.
Szeretném továbbra is olyannak látni, mint amilyen az elmúlt napokban volt. És azt akarom, hogy ő is olyannak lásson a továbbiakban, amilyennek néhány napja lát. Olyan férfinak, aki képes megadni neki "mindent". Nem, nem képes, csak hajlandó. A kettő között ott az illúzió. Egy darabig még meg akarom őrizni. Mi másért érdemes élni, ha nem a "minden illúziójáért"?
Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. (...) De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja.
Nincs meghatározott mennyiség az érzelmeimből, amelyet különböző emberek között kellene szétosztanom, akik mind más- és másféleképpen jelentenek nekem valamit. Minden, számomra fontos ember csakis önmaga, és saját helyet foglal el bennem.
Megmaradt bennem ez az idegenkedés a zajos társas élettől. Hazugságra és hízelgésre épül az egész, a talpazata csupán az érdek.
Számodra a "mi dolgunk" mindig is azt jelentette, és máig is kizárólag csak azt jelenti, hogy te mit jelenthetsz nekem. Attól függ ugyanis, hogy én mit jelentek neked. Vagyis, ha sokat jelentesz nekem, akkor én is jelentek neked valamit. Ha nem sokat jelentesz nekem, akkor én sem jelentek neked semmit.
Annyi mindent nem kérdeztem még meg tőle, és annyi mindenről nem beszélgettünk! Másfelől viszont úgy érzem, nagyon is jól ismerem, mindig ismertem, anélkül, hogy mindent részletesen elmesélt volna magáról.
Van egy másik beszélgetés is, amikor társat keresek. Ehhez az kell, hogy meghallgassalak. Figyeljek rád. És odaadjam magam neked. És befogadjalak. És te is engem.
Nem értettem, hogy lehet valaki egyszerre isten és ördög. Hogyan pusztíthat el, és menthet meg ugyanaz az ember. Amikor minden, ami voltam, jó és rossz, az ő tetteinek fonalával volt összekötve, honnan tudhattam volna, hogy szeressem-e vagy gyűlöljem?
Kísérteties dolog, hogy az életben senki sem tudhatja, mire készül titokban az ember, aki mellette ül.
Szofival úgy érezte magát, mintha újra fiatal suhanc lenne, csak az érzékei vezérelték, nem a józan esze. Nagy ajándék volt ez egy olyan férfinak, akinek élete másról sem szólt, mint a józanságról, a tervszerűségről és a helytállásról a mindennapokban.
Tapintat az, ha úgy gyújtunk tüzet az emberek alatt, hogy nem forraljuk föl a vérüket.
Facebook
Pinterest