Idézetek a kapcsolatról
Nem hiszek az örök együttlét meséjében. Tíz év valakivel bőven elég. Tíz év alatt rengeteg szeretetet tudsz adni.
Csak belesodródol gondolataimba; nem kérded, szabad-e?
Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet. Az ember maga felel magáért, a fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érzünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben, ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez. Sokat számít, hogy nem vagyunk-e túl érzékenyek, nem vesszük-e túl komolyan a dolgokat.
Ha olyan ember vagy, aki szemtől szembe mindig szépeket mond a társairól, de a hátuk mögött becsmérli őket, számíts rá, hogy hamarosan senki sem fog szeretni téged. Eddig még mindenki lebukott, aki ilyesmivel próbálkozott. A kettős szerep olyan nagy terhet ró az emberre, amelyet nem bír el sokáig. Képtelenség ilyen teher alatt mindig hibátlanul játszani.
Szoros testvéri közelségben élő emberek milliói képtelenek egymással nyílt, őszinte kapcsolatot teremteni. Valódi érzéseiket és gondolataikat csupán macskáikkal és kutyáikkal osztják meg.
Érezted már magad otthon egy tömegben? Mintha része lennél valami nagyobbnak? Hogy eltölt az elképesztő energiája a közösségnek? Hogy a látszólagos különbségek ellenére tudod, hogy mélyen egyformák vagyunk? Egyazon titkos szükségletek, és egyazon vad álmok. Annyira egyedinek hisszük a mi rejtett fájdalmunkat és örömünket, pedig közben mind ugyanarra vágyunk: boldogságra, biztonságra, szeretetre.
Figyelmeztetlek: szavatosságom lejárt. Vigyázva használj.
Nagy hiba a kapcsolatokban, hogy nem beszélgetnek az emberek. Nem beszélgetünk, nem merjük elmondani a dolgainkat, attól félünk, hogy akkor nem szeret a másik. Merthogy valójában nem mutatjuk meg magunkat. Egyfajta kép él rólunk a másikban, amit ő képzel rólunk, s annak a képnek öntudatlanul akarunk megfelelni. Ugyanúgy ő is próbál nekünk megfelelni. És nem tudjuk, hogy a másik mennyire emberi, nem ismerjük, mennyire esendő.
Futunk a szabadság után, nem tehetünk másképpen, de a szabadság mindig előttünk jár egy lépéssel, mint a délibáb.
Minden jó emberi kapcsolat a kölcsönösen kinyilvánított együttérzésen és szereteten alapszik. Erre épül a boldogság.
Ha a szándékaid tiszták, őszinték, vagyis nincs mit takargatnod, akkor nyílt, egyenes viselkedés lesz a válasz a közeledésedre. Ez a valódi, a megfelelő csatorna az emberek közötti érintkezésben, nem a sok fecsegés.
A depresszió fő oka nem az anyagi nélkülözés. A depressziót a szeretetteljes emberi kapcsolatok hiánya okozza.
A működő párkapcsolat elengedhetetlen feltétele a férfi és nő különbségének TISZTELETE! Ez az, amit fókuszban kéne tartani, és azt gondolom az elődeink még tudták ezt. Ma ehelyett "egyformák vagyunk", s (...) nem vesszük észre, hogy az élet egyik nagy csodája az, hogy az ember kétnemű.
Amikor a kapcsolatok elmélyülnek, akkor jönnek a gondok. Te csak adsz és kompromisszumokat kötsz, az emberek megváltoznak...aztán valaki elmegy, és te pedig magadra maradsz. Én nem akarom ezt. Nem akarok egyedül maradni.
Tűrd el, ha kell, az igazságtalanságot, de igazságtalansággal ne viszonozd azt. Sokkal keserűbb emléket hágy maga után azon igazságtalanság, melyet máson elkövettünk, mint amelyet másoktól szenvedünk, s a legfájdalmasabb, legtartósabb szemrehányás az, mit önkeblünkben olvasunk, mert azt sem későbbi bánatunk, sem jótéteink nem képesek egészen elnémítani.
Facebook
Pinterest