Idézetek a jóságról
Csak úgy tudod igazán megváltoztatni és jobbá tenni az életedet, ha megváltoztatod és jobbá teszed másokét.
Irgalom az, amikor nem csak felfedezzük a másikban a szenvedést, de vágy ébred bennünk a megszüntetésére is.
Az adakozásnak nincs jó vagy rossz mértéke: a kulcs az, hogy szeretetből adj, ne pedig bűntudatból.
Ha először eleget teszel a saját szükségleteidnek, ha elégedett vagy, több energiád van arra, hogy másoknak adj.
Magamat (...) akkor tudom igazán szeretni, ha nem önmagamért élek, hanem azt mondom, hogy az én életemnek a leggyönyörűségesebb része az, amikor adok.
A legtöbben úgy szeretnének élni, hogy az nekik jó legyen. Ez ma már nem elég. Nem tudjuk függetleníteni magunkat a világ eseményeitől. Bárhol következne be valami komolyabb katasztrófa, szinte azonnal kihat a Föld minden lakosára, akár felismerjük ezt, akár nem. Összetartozunk, és ahhoz, ami a bolygóval és velünk történik, gondolkodásunk révén nap mint nap mindannyian hozzájárulunk. Jó volna felismerni, hogy a tartós jót csak akkor érhetjük el, ha egymást támogatva és segítve úgy szeretnénk élni, hogy az mindenkinek jó legyen.
Tényleg demokráciát akarunk, vagy propagálni igyekszünk az annyira fontosnak tartott értékeinket: férfiak és nők egyenlőségét, a kisebbségek élethez és fejlődéshez való jogát, a szólás- és vallásszabadságot? A választási rendszer helyett inkább az egyetemes értékek összességéhez kellene ragaszkodnunk.
Feltételezed, hogy a jóságnak van valamiféle állandó mércéje, amellyel minden embert osztályozhatunk. Egy skála, egytől hétig. Én azt mondom, hogy az ember a mérték, és a jóság csak egy tulajdonság. Az ember nem önmagában jó, hanem valamiben.
Némely dolgok jók, mások rosszak, megint mások közömbösek. Jók az erények és mindaz, aminek része van bennük, rosszak a hitványságok és mindaz, aminek hitványságban van része, közömbösek azok, amik ezek között közbül vannak: a gazdagság, az egészség, az élet, a halál, az élvezet, a fáradtság.
Jó csak jóra tanít; ha silányak közé keverednél, számíthatsz rá, hogy elhagy a józan eszed.
Mennyivel inkább dicséretre méltó sokakon segíteni, mint fényűző körülmények közt lakni? Mennyivel inkább derék emberhez méltó dolog emberekre, mintsem gerendákra és kövekre pénzt kiadni?
Van egy módszer, amivel garantáltan jó napod lehet: tegyél jót! Minden más örömforrás kívül esik a hatalmadon és előbb-utóbb elapad.
A benned lakozó jóság olyan, mint egy gyertyaláng, amelynek az őrzője vagy. Mindennap gondoskodnod kell róla, hogy le ne égjen a kanóc, el ne fogyjon a levegő vagy ki ne oltsa a lángot a szélvihar.
Ha jót tenni könnyű dolog lenne, mindenki csinálná. (Ugyanígy, ha a rossz nem lenne olyan csábító és vonzó, senki sem élne vele.) Ugyanez igaz a kötelességedre is. Ha bárki képes lenne beteljesíteni, akárkire rábízhatták volna. Mégis a tiéd lett.
Csak annyit ér az életünk, amennyit adtunk.