Idézetek a jóságról
Ha azt mondjuk egy amerikainak, segítség kell, válasza jó eséllyel tükrözni fogja mindazt, amitől ez az ország növekszik és gyarapodik.
Igazán nagyvonalúak csak a szegények tudnak lenni.
Adj az éhezőnek egy halat, és egy napig lesz mit ennie. Adj neki egy halászhálót, és soha többé nem fog éhezni!
Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket, Csak mert azt hiszed, kevéssé segítenek. Idővel a vízcseppek Egy óriási edényt is megtelítenek.
A jó tettek magukban hordozzák saját jutalmukat. De bármilyen hülyeségnek is hangzik, így igaz. Az ember tényleg nem feltétlenül a jutalom reményében cselekszi azt, amit jónak gondol, hanem azért, mert nincs más lehetősége.
Mindenkinek kellene, hogy legyen valami, amit önzetlenül tesz, pusztán azért, hogy a másoknak szerzett örömmel magát boldogítsa.
Az életben az nyer, aki ad.
Hogy hány embernek szerzel örömet, annak semmi köze nincs ahhoz, hogy hány embert ismersz.
Nem minden evolúciós örökség jó örökség, sok pusztító érzést örököltünk őseinktől. Nem vagyunk szentek, tennünk kell magunk jobbításáért.
Őszintén szólva korábban nem sokat törtem a fejem a tisztességről, az nekem mindig valami természetesen jó dolog volt. Tisztességesnek lenni azt jelenti, gondoltam, hogy tekintettel vagyunk másokra, akkor is, ha éppen nem okvetlenül van hozzá kedvünk, tehát: a villamoson átadjuk a helyünket az idősebbeknek, még ha mi magunk fáradtak vagyunk is; meglátogatjuk beteg barátunkat, még ha nem érünk is rá; nem tolakodunk előre a sorban, még ha sietünk is; elmegyünk egy temetésre, hogy lelki támaszt nyújtsunk a hátramaradottaknak, még ha éppen nincs is nagy kedvünk hozzá... első megközelítésben például ilyen egyszerű dolgokat jelent a tisztesség.
Minden ember iránt, akit ismerünk, és akire hatással lehetnek tetteink, felelősséggel tartozunk. Ez nem egyéb, mint az erkölcs alapgondolata.
Nem jutott sok, egy aprócska szelet a tortából, de én azt elfelezem veled.
A munka (...) nem engedi, hogy könnyelmű gondolatok verjenek gyökeret lelkünkben, (...) nem hagy időt a rosszra.
Isten nem súgja meg az embernek, mit tegyen, mert ez az ember sorsa: szabad akarata van. De a tiltó hangot mindig hallja, aki még nem egészen süket.
Ha csalódtam is eleget, De szivemből most se halt ki Az örökös hit, szeretet. Hiszem, vallom, a mig élek, Tiszta, nemes virágokat Hajt titokban minden lélek.
Facebook
Pinterest