Idézetek a jóságról
Nem élhettek csak magatoknak. De az sem lehet, hogy csak másoknak éljetek.
Ha egyszer a szívünk megváltozik, nem csoda, hogy utána általunk a világ is megváltozik!
Csak akkor van esélyünk, hogy megvalósítsuk a saját jóllétünket, ha hozzájárulunk más emberek jóllétéhez.
Az emberek száz- meg százféle vallást követnek, melyek gyakran ellenségesen, sőt nekikeseredetten állanak egymással szemben; pedig az erény valamennyi ember számára ugyanegy! Nem más a zsidónak, mint a kereszténynek, nem más a mohamedánnak, mint a kínainak; és az emberek dőre vakságukban mégis áthághatatlan falakat emelnek, amelyek elválasztják egyik emberfiát a másiktól!
Csupán példaadás végett járni templomba, ezt afféle álszenteskedésnek tartom; legalábbis nem több, mint komédia, a komédiának pedig csak a színházban a helye. - Ellenben a rend, a hasznos és nemes élet, az erény példájává válni, van-e ennél magasztosabb hivatás egy ember számára!?
Az ember (...) sohasem tagadhat meg legalább egy krajcárt egy koldustól; és annak, aki szükséget szenved, bizonyosan igen fájdalmas, sőt keserű érzés egy tehetős embertől az olyan gyakori mentegetődzést hallani: "nincs semmi nálam" - mintha nem lenne a legelfoglaltabb embernek is annyi ideje, hogy némi pénzt vegyen magához.
A barátság kölcsönös megállapodás. Nem vagyunk morálisan kötelesek olyan embert támogatni, aki rosszabb hellyé teszi a világot. Épp ellenkezőleg. Olyan barátokat kéne választanunk, akik jót akarnak, nem rosszat. Jó, és nem önző dolog olyan embereket választani, akik jót tesznek velünk. Helyes és dicséretre méltó olyan emberekkel érintkeznünk, akiknek jobbá teszi az életét, ha azt látják, hogy a mi életünk is jobb.
Nincs szükség sok pénzre ahhoz, hogy az embereket boldoggá tegyük.
Erkölcsi kötelességünk, hogy segítsünk azoknak, akik segítségért fordulnak hozzánk. Ilyen egyszerű.
Sem az erő, sem a jó szándék nem tart örökké.
Legtöbbször a nincstelenek a legegyüttérzőbbek és a szerencsétlen sorsúak a legemberségesebbek, mert ők még mindig valamilyen ősi hála és egyszerűség nyelvén beszélnek, amelyet sokan már rég elfeledtek.
Az együttérzés és a segíteni akarás mélyről jövő érzés, főleg akkor, amikor az ember rongyos, árva gyermekeket lát az utcán.
Másoknak adni, amikor neked van, nem nagy áldozat. Amikor neked sincs semmid, és a legkisebb vagyonodat is megosztod a nálad szerencsétlenebbel, ez visz (...) előre.
Szeretek adni. De tudom, nem önzetlenségből teszem, sőt szinte ellenkezőleg. Ha adhatok, nemesnek érezhetem magamat, kiváltságosnak, bőkezűnek. Ami nekem talán több örömet okoz, mint adományom annak, aki megkapja. Mellesleg gyakorlatból tudom, hogy elfogadni sem könnyű. Viszketeg érzés, mely igen nehézzé teszi a fenntartások és hátsó szándékok nélküli hálát.
Az irgalom sohasem hiba.
Facebook
Pinterest