Idézetek a jóságról
A jó minden társadalomban más. Egy a társadalmon kívüli entitás nem lehet se jó, se rossz. A társadalom léte, működése szempontjából lehet valamit jónak vagy rossznak tekinteni, de ez a külső entitásról magáról nem árul el semmit.
Az empátia mértéke gyakorlással (...) csökkenthető. Végül is a sürgősségi osztályon dolgozó orvos sem érezheti minden egyes páciensnél ugyanazt a kínzó fájdalmat! Dolgozni már nem is maradna energiája. Cserébe a betegek családtagjai gyakran nézik az orvosokat érzéketlen bunkónak. De ez is természetes: aki közelebb áll hozzánk, azzal kapcsolatban nagyobb empátiát érzünk.
Az életben néha előfordul, hogy jó dolgok történnek jó emberekkel. Nem kell aggódnod... nem történnek olyan gyakran, amennyiszer történniük kéne. De ha mégis, a jó ember csak annyit mond, hogy köszönöm, és továbblép, talán figyelembe véve, hogy az a személy, aki a jót cselekszi, élvezi, hogy jót tehet és tényleg nincs abban a hangulatban, hogy meghallgasson minden okot, mi szerint az a személy, akivel a jót tette, miért tartja magát érdemtelennek és méltatlannak a vonatkozó jótettre.
Semmi szükség rá, hogy megfélemlítéssel bírjuk rá a gyerekeket, hogy jók legyenek, a jóságra a szülőknek kell rávezetniük őket, mert szülőnek lenni azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk cserben őket. Isten túlságosan megfoghatatlan a gyermeki értelem számára; a szülőké a felelősség, hogy olyan emberekké váljanak, akiket a gyermekeik mindenekfölött szeretnek és értékelnek.
Ha lehetővé tesszük, hogy a gyengék és torzszülöttek éljenek, és szaporítsák fajtájukat, a genetikai sötétséget kockáztatjuk. Ha hagyjuk őket meghalni vagy szenvedni, pedig megmenthetnénk őket, az erkölcsi sötétség bizonyosságával nézünk szembe.
Ha egyszer eldöntheted, hogy igazad legyen vagy kedves légy, légy kedves.
Csak az lehet igazán jó, akiben van szeretet és igazságosság.
Nem mindig attól kapod vissza a jót, akinek adtál. És ez egyáltalán nem baj.
Az embereket irányító gyenge erkölcsi iránytű sokkal hatékonyabban működik megfigyelés alatt.
A világ legtermészetesebb dolga megetetni egy éhező kisbabát. Hogy az enyém, vagy másé, az édes mindegy.
Szép dolog az önzetlenség, de nem valószínű, hogy hasznos.
Az az igazi jó ember, aki a szívét és az eszét egyaránt belevonja jósága tápláló forrásába.
Ne a jutalmazás reménye és büntetés félelme, de a jó szeretete s a rosz megvetése ösztönzéséből cselekedd az erényt és kerüld a gonoszt.
Az idősek többsége (...) hajlamos minden aprócska napsugárra azt hinni, hogy ez az utolsó esélyük a boldogságra. Ez a típus vélhetően a "kapni" szó jegyében élte le az életét, míg ezzel szemben az "adni jó" típusúak számára az utolsó esély nem a rettegés, hanem a lehetőség élményét jelenti.
A jó érzelmek nyilvánulása úgy hat keblünkre, mint a szomjas virágokra az éltető harmat, mely felfrissíti kis keblüket, s a forró nap után élteti, üdíti őket.
Facebook
Pinterest