Idézetek a jóságról
A pogány hagyományokban a természet kultusza nagyobb hangsúlyt kap, mint a szent könyvek ismerete: az Istennő benne van mindenben, és minden benne van az Istennőben, vagyis minden az Istennő része. A világ pedig csak az Ő jóságának a kifejezése.
A hálát meg kell előzni. Egyenlő partnerként kezelni azt, aki kényünk-kedvünkre kiszolgáltatott: ez az igazi ajándék, ezt adjuk igazán, ez az, ami tőlünk függ, ez az, ami külön értékké teszi az egyébként természeteset.
Jótéteményt elfogadni annyi, mint eladni a szabadságot.
A jó emberek nevét is meg kéne jegyezni, áldásra is készen állni, nemcsak az átokra.
A jó cselekedet, amely két lényt eggyé forraszt, ugyanolyan rejtelmes és ritka égi szenvedély, mint az igaz szerelem. Ez is, az is a széplelkek tékozlása.
Ragaszkodni az erényhez magasztos vértanúság!
Segíteni másokon (ha hagyják és akarják!) csak akkor tud az ember, ha lélekben kikezdhetetlen, testben pedig ép, erős és egészséges.
A hálában összeér az ég a földdel.
A cél: boldognak lenni. Ezért sokáig, napról napra meg kell dolgozni. Ha pedig az ember végre eljut odáig, még mindig rengeteg a teendő: meg kell vigasztalni másokat.
Még a kölcsönös segítségnyújtásban is mindig jobban jár az egyik fél.
Senki nem lehet olyan szegény, hogy ne tudna jót tenni embertársaival.
Nagy önzés ráerőltetni másokra az önzetlenségünket.
A szív jósága tágabb teret foglal el, mint az igazságosság tágas mezeje.
Egy ember méltósága nem azon méretik le, hogy hányan vannak körülötte, amikor sikeres, hanem azon, hogy nem feledkezik-e meg a kezekről, amelyeket akkor nyújtottak felé, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.
A színlelt őszinteség elég gyakori, lépten-nyomon találkozunk vele. De őszintének lenni hivalkodás és minden mellékgondolat nélkül, meglátni a jót mindenki jellemében, és még jobbnak feltüntetni, elhallgatni a rosszat - ezt csak te tudod.