Idézetek a jóságról
Az ember igenis jó. Valahol mélyen mindenkiben ott van a jóság parányi morzsája. Ott kell, hogy legyen.
Úgy van összerakva az ember, hogy jobban meglátja mások nyomorúságát és elesettségét, s könnyebben is nyújtja ki a kezét feléjük, amikor neki magának is nagy baja van.
A lelkeket nem fegyver, hanem szeretet és nemeslelkűség győzi le.
Legyél rendes az emberekkel! Talán egy napon meggazdagodnak.
Légy egy kicsit kedvesebb, mint amennyire feltétlenül szükséges.
Az erkölcs, a művészethez hasonlóan, azt jelenti, hogy húzunk valahol egy vonalat.
Ha ösztöneink összeütközésbe kerülnek a modern erkölcsiséggel, felül kell vizsgálnunk azokat, megállítani a kezet, mely kupán vágni készül az ellenfelet. Fel kell ismernünk, ha manipulálnak minket, főként, ha ezt általunk tisztelt személyek teszik. Sajnos, az emberi elme genetikailag elfogult, de az elvi lehetőség megvan arra, hogy semleges megfigyelőként szemléljük magunkat, és megértsük az idegi automatizmusainkat.
Az ember előbb dolgozik és vergődik másért, aztán él a maga gyönyörűségének.
Nincs nagyobb győzelem, mint ha az ember más boldogságért önmagát győzi le.
A legnagyobb boldogságot az okozza (...), ha kilépünk az énközpontúságból, és megtanuljuk, hogy törődjünk mással is, vagyis a nagybetűs Élettel, nem csak a saját kis életünkkel.
Ha kedves vagyok valakivel, ő is az lesz velem. Eleinte nem értettem ennek a hasznát. (...) Ha szorgalmasan gyűjtöm az óvodában a matricákat, a szüleim dicsekedni tudnak velem. Ez számukra olyan jó érzés lesz, hogy a továbbiakban szívesebben teljesítik a kéréseimet, mint például azt, hogy ne kelljen aludni vasárnap délután.
Légy jó! Ha nem tudsz az lenni, légy óvatos!
A jóság megléte engedi a gonoszságnak, hogy fitogtassa erejét.
Van-e az emberi önzetlenségnél, melegszívű jóindulatnál nagyobb érték a világon?!
Amikor a világ széthullani látszik, nem hiszem, hogy olyan rossz dolog, ha én egy kicsit össze akarom tartani.