Idézetek a játékról
Ha a háború a feltalálás apja, akkor a játék az anyja.
A játék csak egy másik változata a munkának; összes formájában bensőséges szerepet játszik az emberi tudás felhalmozásában.
Csak a játék maga taníthat meg a játékszabályokra.
Mi a közös az üzletben, a szerelemben és a háborúban? Mindhárom stratégiai játék.
Ameddig gyermekek vagyunk, legfontosabb dolgunk a játék. Ha van gyermekkorunk. Akinek volt gyermekkora, csak az mondhatja el magáról, hogy neki játék a munka.
Nem az információ korában, a szórakoztatás korában élünk.
Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik. A játszás maga vonz bennünket ellenállhatatlanul. Egyik évből a másikba kockázzuk át mindazt, amit szeretünk. Hogy mit teszünk kockára, felfedi, mi értékes nekünk.
A szerencsejáték nem bűn, ember voltunk egyik kifejeződése csupán. Kockáztatunk. Van, aki a játékasztalnál teszi, van, aki nem. Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik.
A szerencsejátékost a győzelem reménye hajtja s a veszítéstől való félelem villanyozza fel, és amikor nyer, azt hiszi, a szerencse mindörökre mellészegődött, ismét nyerni fog.
A győzők akkor veszítenek, amikor kezdenek belefáradni abba, hogy folyton csak győznek.
A játékos mindig optimista, hisz a lehetetlenségekben, és a takarékos életű civil polgártól éppen abban különbözik, hogy örökké játszik, halála napjáig.
Minden játék időpazarlás. Ha játszol, nem marad idő a pénzkeresésre.
A beképzelt győztesek ezerszer rosszabbak, mint azok, akik nem tudnak veszíteni.
Mélységesen közönséges és komisz gesztus, ha valaki a saját veresége beismeréseképpen feldönti a királyát. Olyan ez, mintha utólag az egész játékot tönkretenné. És csúnya az a hang, amelyet akkor hallani, amikor a feldöntött király a táblának ütődik. Ettől minden sakkozó szívébe szúrás hasít.
Ha a versenytársak szeretetteljes viszonyban vannak egymással, a versengés növeli az önbecsülést, és abban nincsenek vesztesek, csak győztesek.