Idézetek az igaz szerelemről
Mindnyájunknak akad oka rá, hogy őrült, meggondolatlan dolgokat tegyen az életében. Legtöbbször ez nem vezet sehová, főként nem akkor, ha utána az embernek tovább is kell élnie ez életet. De ha ez az ok a szerelem, úgy talán az egész már nem is olyan őrült dolog, mert az emberek hisznek a szerelemben. Tudják, mert a szerelem mozgatja a világot.
Én nem hiszek abban, hogy lehet úgy mesterségesen szenvedélyt csiholni két ember között, hogy az magától nem kap lángra. Kémia.
Egy dologra kell vigyázni a mindennapok során, hogy ne legyen semmilyen rossz értelemben vett rutin, mert az megöli a romantikát... amíg és amiben lehet, élvezzük ki a pillanatot, merjünk spontánok lenni, megnézni egy filmet vagy délután kettőkor még visszabújni az ágyba aludni, mert úgy esik jól.
A szerelem (...) nem valami kivételes izzási állapot, nem betegség, nem periódus, hanem életforma.
A szerelem törékeny és mulandó érzés csupán, két ember egymásra találása, összekapcsolódása és meg nem szakadó párbeszéde egy harmadik tárgyról: a világnak e kapcsolatban létrejött teljességéről - de mulandóságának reszketegségében, e folytonosan vibráló gyertyafényben mégis minden pillanatában elmúlhatatlanul örök. Zuhatag, mely magával sodorja életünket, folyam, áradás a kezdettől az elmúlásig, de benne az idő gömbölyű cseppekké válik, minden pillanat önmagába fordult kör, szivárványos buborék, mely magába zárja a világot, és gyöngy is, melyet a világ izzad ki magából; gyönggyé lett verejték a világ bőrén, a szenvedés verítéke, hiszen a szerelem mindig szenvedés, boldogsága is az: a túlfokozottság szenvedése, az élet átemelése a lét közegébe.
Az ember a természetellenest teszi meg erénynek, s szégyelli azt, ami természetes. Hogyan szerethetünk valakit földöntúli szerelemmel, mikor tudjuk, hogy szakadatlanul működő bélrendszerrel rendelkezik? A szerelem tárgya, amint a tyúkszemét metéli! Ha a megvadult szerelmesnek rendszeresen végig kellene néznie titokban, hogy mit csinál imádottja, amikor egyedül hiszi magát, ugyan meddig tartana a szerelme? Férfi és nő: ennyi az egész. A többi sallang, cifraság.
A szerelem és az elmebaj elég közel állnak egymáshoz. Ebben tulajdonképpen semmi meglepő sincs.
A szerelmesek szívverése egymáshoz igazodik, amikor egymással szemben ülnek, és egymás szemébe néznek. A nők szíve ilyenkor egyértelműen gyorsabban alkalmazkodik a szeretett férfi szívének ritmusához, mint fordítva. Hogy ez miért van így, nem világos, de ugye milyen romantikus, hogy a szeretők megosztják egymással a szívfrekvenciájukat?
Mi, hű szerelmesek, csodálatos bukfenczeket vetünk; de valamint a természetben minden halandó, úgy a szerelemben az egész világ halálos bolond.
Két szerelmi történet közül, a tiltott szerelem - titkolózással, sajátos kódokkal és forró találkozásokkal, heves vágyakozással együtt - és a lassan kibomló szerelem közül, én magam biztosan a másodikra szavaznék, hosszú távon. Vagyis arra, ahol két ember különböző világnézete találkozik, amelyet lassanként felfedeznek egymásban, és persze közben tanulnak is egymástól. Az első tényleg fantasztikus, és olyasmi, amit mindannyian szeretnénk átélni. De talán mégis úgy a legjobb, ha csupán álom marad, mert úgy vélem, ez a szerelem hosszútávon nehézkes és pusztító tud lenni. Miközben a másik a közös fejlődést kínálja fel.
A szerelem önző dolog, arról szól, hogy meg akarunk ismerni valaki mást, és rajta keresztül meg akarjuk ismerni önmagunk és a világot. A szerelem bolondság, gyönyörű, vad és őrült állapot, egyszerre függeni kezdünk valaki mástól, semmit sem akarunk többé csak őt, a nagy Ő-t, azt, akibe beleszerettünk, akinek egyszerre szépnek halljuk a hangját, szépnek látjuk a szemét, a haját, az alakját, mindenét. Őt akarjuk, semmi mást nem akarunk. Nem vagyunk többé a magunk urai, elkapott egy ismeretlen, és legyőzhetetlen erő, magával ránt elkerülhetetlenül, olyan, mint a gravitáció.
A szerelem épp annyira végzet kérdése, mint a tervezésé, épp olyan szépséges, mint amilyen katasztrofális dolog. Talán rengeteg békát kell megcsókolni, mire rátalálunk a hercegünkre. Vagy rengeteg békát kell kirúgnunk a házunkból.
Nem szégyellem, hogy bámulom. Ő is szokott bámulni. Kimondatlan egyezséget kötöttünk. Én hagyom, hogy figyeljen. Ő hagyja, hogy figyeljem. Sosem szólunk rá a másikra emiatt. Ezt az ajándékot adjuk egymásnak. Nincsenek kötöttségek, se elvárások, se sorok között olvasás. Rejtélyek vagyunk egymásnak. Talán ha (...) meg tud fejteni engem, én pedig őt, akkor elmagyarázhatnánk egymást egymásnak. Talán erre van szükségem. Hogy valaki elmagyarázzon engem saját magamnak.
A nők lelkében a szánalom csaknem mindig a szerelmet hevíti.
Ha az ember szerelmes, akkor szerelmes, és az ember szenved, mint a ló, és boldog, mint a ló.
Facebook
Pinterest