Idézetek az igaz szerelemről
Ha a nemi találkozásban nem csupán test a testtel válik eggyé, hanem ember az emberrel, szív a szívvel, lélek a lélekkel, akkor ez sok szép meglepetést, újdonságot, változatosságot rejt magában. Az ilyen nemi együttlét nem pusztán az ösztönös testi vágyak kielégülése, hanem a baráti együttélés, összetartozás csúcsa, ünnepe az egész ember élménye.
Nem nagy kunszt szemtől szembe szeretni valakit. Szeresd pár ezer kilométernyi messzeségből. Ha erre is képes vagy, akkor már kezded megérdemelni.
Az igazi megtalálásával kapcsolatban: ha létezik, végül majd meg fogod találni.
Az az egészen szép, egészen kielégítő nemi együttlét, amely az egyébként is meglévő teljes, tehát testi-lelki egység felemelő ünnepe.
Józan ésszel, ígérettel, reménnyel, lelkem nyugalmával, boldogságommal dacolva szeretem, és szenvedélyemtől semmi el nem téríthet.
A házasság egy életre szól, és ezt jelenti az elkötelezettség. Jóban-rosszban és tudomásul véve, hogy a házasság nem mindig pezsgőről és rózsákról szól. Minden rossz elmúlik, a szerelem, az igaz szerelem azt jelenti, hogy túléljük a viharokat és erősebben kerülünk ki belőlük.
Csak úgy szép az élet, ha két ember összetalálkozik, és erősen megfogja egymás kezét, és megbecsülik és szeretni tudják egymást, és együtt építgetik az életüket.
Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem.
Bármi lesz is a vég, nem fog elválasztani minket.
Az igaz szerelem, amely nem ismer ént, nem maradhat viszonzatlanul. Átrepül a téren, keresztül a földön, és eljut a lélek szárnyán az egyéni lélekhez, mint a villamossugár, amelynek rezgését hordja a levegő, a víz, a föld.
A nagy szerelem fölötte áll az e világi dolgoknak.
Én őt magát szeretem! Nem azért, mert szép, és főleg nem azért, mert gazdag (...). Sokkal jobban örülnék, ha nem lenne egyik sem. Akkor legalább egy kicsit kiegyenlítődne a köztünk lévő különbség, de attól még mindig ő lenne a leggyöngédebb, legönzetlenebb, legokosabb és legrendesebb lény, akivel valaha is találkoztam.
Ha nem szeretem őt olyan mérhetetlenül, e pillanatban talán megütköztem volna különös hangsúlyán és arcának szinte vad kifejezésén. De így, hogy ott ültem hozzásimulva, felszabadultan az elválás lidércnyomása alól, csak arra a mennyei boldogságra tudtam gondolni, hogy ő is szeret.
- Mit tegyek, hogy az én lelkem is az öröklétig éljen? - Nem tehetsz semmit. (...) Csak akkor válhatna halhatatlanná a lelked, ha egy földi ember úgy megszeretne, hogy előbbre helyezne apjánál, anyjánál; ha a tied volna egész szíve és minden gondolata; ha megfogná a kezed, és örök hűséget fogadna neked. Akkor az ő lelke átömlene a tiedbe.
Igaz szerelem. Egy darabig fantasztikus, de a végén mindig nagy fájdalomhoz vezet.
Facebook
Pinterest