Idézetek az igaz szerelemről
A szerelemnek sok arca van.
Van, amit előre megérzel. Nem azért leszel szerelmes, mert szerelmes leszel, hanem mert épp őrült szerethetnéked volt. Ha rád jön, és megint érzed, hogy szerelmes akarsz lenni, jól vigyázz minden lépésedre, mert mintha varázsfőzetet ittál volna, a legelső élőlénybe, akivel találkozol, bele fogsz szeretni. Akár egy kacsacsőrű emlősbe is.
Emlékszem, valamikor gonosznak és kegyetlennek hittelek, mert ezt, azt, vagy amazt tetted, de akkor ostoba voltam. Egyszerűen nem szerettél, és oktalanság volt, hogy ezt bűnödül róttam fel. Azt hittem, meg tudom szerettetni magam veled. Most már tudom, hogy ez lehetetlen. Nem tudom, mi az, ami az embert szerelemre lobbantja, de akármi legyen is, ez az egyetlen fontos dolog a világon. Ha egyszer nincs szerelem, sem jósággal, sem nagylelkűséggel, sem egyébbel nem lehet felidézni.
Tudta, hogy egyszerű fizika az egész, de titokban mégis azt gondolta, az Ördög műve ez a sok vezeték, az áramnak pedig csakis a szerelemhez lehet köze, mert mondja csak meg bárki józan ember, hogy mi más lehet oly erős dolog, hogy egyetlen pillanat alatt kivilágítsa és elhamvassza a testet. Hát a szerelem, csakis a szerelem.
Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék. Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. (...) A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.
Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod és várod, epedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.
A szerelem olyan, mint egy gyönyörű virág, amit talán nem érinthetek, de aminek az illata a kertet mindenképpen az öröm helyévé varázsolja.
Ezen a világon már minden feltalálódott, kipróbáltatott - és csak a haszontalan működik. Vegyük például az én esetemet. Szerelmes vagyok. Ez nem rossz. Nem is működik. Szerelmem jutalma a tengernyi gyötrelem (...). Ez szörnyen rossz. Naná, hogy működik.
Zsigereim belereszketnek. Torkomba szalad a szívem. Meg kell veszni, a pasas úgy hat rám, mint egy kísérleti atomrobbanás. Évek óta bizakodom, hogy egyszerre csak elmúlik. Be kell látnom végre: idülten szerelmes vagyok.
Ezalatt a sok ezer év alatt nem sikerült az emberiségnek megfejtenie, mi az a szerelem. Hány százalékban fizikális, mennyiben szellemi eredetű? Milyen szerepe van benne a véletlennek, és milyen a sorsnak? Miért vallanak kudarcot tökéletes párok, és miért sikerül a leglehetetlenebb párosításoknak? (...) A szerelem egyszerűen csak ott van, ahol van.
Párt nem lehet nagyítóval, zseblámpával keresni, se mágnessel. Abba csak belebotlani lehet. De azt a helyzetet fel kell ismerni, és meg kell ragadni a lehetőséget.
A barátság nem tolakodó, nem birtoklás, nem a világot hermetikusan elzáró rendszer. De a felsoroltak (...) sokszorosan igazak a társkapcsolatokra. Azokban végképp nem azt tesszük, ami nekünk jó, hanem azt, ami a másiknak. Aki helytelenül szeret, hamar körbefonja, megfojtja a másikat a szeretetével, és nehezen fogja majd fel később, miért romlott el a kapcsolata.
Ha majd egyszer lesz egy nő, akit szeretsz, bármi történjék is, ne ríkasd meg. Mert azt előbb-utóbb meg fogod bánni. Nagyon.
A szív büszkesége vagy telhetetlensége teszi-e, nem tudni, de a felénk irányuló szerelem által magunkat is mindig többnek érezzük.
A szerelem tizenöt éves korban játék; a babákkal való játék szeretetének utolsó megnyilvánulása; a madárfióka szárnypróbálgatása, hogy kiröppenjen fészkéből, szemét azonban le nem venné anyjáról, aki a legközelebb eső fán hívogatja: az egyik éppannyit tud az igaz szerelemről, mint a másik a repülésről.
Facebook
Pinterest