Idézetek az igaz szerelemről
Minden szerelem tud valami újat mondani.
Ordít rólad, hogy valami Vezúv-féle fortyog benned. (...) Lehet, hogy rosszul fejezem ki magam. A legtöbb szerelmes megvakul, bezárul a külvilágra, mintegy kiposzterozza magát: hagyjatok békén, foglalt vagyok! Te meg ragyogsz, kívül-belül. Majdnem olyanfélén, mint a facér bigék. Na, ez a majdnem zavart össze engem. Úgy rémlett, mintha egyszerre nyomnád a gázt és a féket.
Együtt akarok élni vele! Akár egyházi áldással, akár anélkül! Látod? Ezt tette velem! Nemrég hallani se bírtam frigyről, gyerekről! Nem gondolod, hogy lezüllöttem?
Nézem őt, és úgy érzem, bárminél jobban szeretem ezt az embert.
Szörnyű, milyen elmarhulttá teszi az embert a szerelmesség!
A fény harcosának szüksége van a szerelemre. A szeretet és a gyöngédség éppen olyan elemi szükségletei, mint az evés, az ivás, és a Jó Harc. Ha a harcost nem teszi boldoggá a naplemente, tudja, hogy valami baj van. Ha így érzi, leteszi fegyverét, és elindul, hogy társat keressen magának, akivel együtt gyönyörködhet az alkonyatban.
Tudod mit utálok a tündérmesékben? Túl magas elvárásokat állítanak. Eredetileg a jóképű herceg nem vesz le mindig a lábadról. Annyira valótlan. Mint a szerelem. Egyetlen hely, ahol működik, az a filmek.
A szerelem leigáz minden kort.
Az elektrosokkal felérő testi és lelki érintés eszünket veszi. Sebaj, az ide nem is kell. Önfeledten szerelmezünk egymás porcikáival a dédelgető lámpafényben.
Ez a kapcsolat az életsikerem. E szerelem, amely lerombolt és felépített; azzá tett, akivé válni vágytam. Nélküle máig abban hinnék, hogy az érzelmek szégyenletesek, nyálasak és divattalanok, gúnnyal elrejtendők. Immár megtéveszthetetlenül tudom, mi az igazán szégyenletes, és sűrűn röstelkedem is azok ehelyett, aki ezt a leckét elhanyagolták.
Gyógyíthatatlan szerelembe szédültem. Megatonnányi energiát feccöltem abba, hogy jaj, át ne adjam magam e rémítő érzületnek. Hanyatt-homlok küzdöttem, eleve kudarcra ítélten. Ő se laza-hanyagul adta be a derekát. Számosszor próbáltuk takarékra csavarni a hőfokszabályozót, ám az csak a full üzemmódot tűri.
Mikor a sziporkázó csillagokat bámulom, amint azok döbbenetes, gyönyörű alakokat rajzolnak ki, olyan, mintha a szemem megakadályozná, hogy bennük gyönyörködjek. Az egyetlen dolog, ami a szemem előtt lebeg, az egy arc. Egy ember arca, amit hiába próbálok, nem bírok kiverni a fejemből.
Akármilyen szokatlanul néz is ki, bármennyi hülyeséget lobbant is a szememre, ő az a pasas, akit szeretek, minden összes hibáival együtt. És e nagyvonalúságomtól tisztára ellágyulok.
A szerelem vak, ezért állandóan fehér bottal üti a barátom fejét, nem csoda, hogy a végén belezápult.
A szerelem vadásszá tesz mindnyájunkat.
Facebook
Pinterest