Idézetek a hatalomról
Ha az ember túl sokszor meghajol, akkor megtörik.
Az önhittség a jó vezetők bűne.
Hazának mindig olyankor nevezi magát az állam, amikor tömegmészárlásra készül.
Minden társadalomban úgy áll a dolog, hogy a megszilárdult hierarchia csúcsán állók a legkonzervatívabbak.
Először szorosra kell vonni a gyeplőt, hogy aztán engedhess belőle, ha jutalmazni akarsz (...). Milyen igaz ez az élet minden területére!
Jó dolog lehet levegőnek lenni. Egyszerre lehetek valami és semmi. Szükséges és láthatatlan. Mindenkinek szüksége lenne rám, de senki se látna.
A nagy szónok hatása nem azon fordul meg, hogy mit mond, hanem azon, hogy hogyan mondja.
Az emberek olyanok, mint a búzaszemek, és a világ a rostájuk: aki átmegy a rostán, már nem a világé, de aki fennakad, az a világé. De mi köze a rostának az igazsághoz? Aki a rostát tartja, annál az igazság.
Minden hatalom saját istenével, annak kegyelmével és teljhatalmával pöffeszkedett.
Csupán akkor ismerszenek meg az igaz barátok, amikor az ember átadja vagy elveszíti a hatalmát.
Az a hely, ahol a diktatúra honos, már egy utca képéről felismerhető, a jelmondatokról, azok méretéről, a szeretett vezető nagy méretű arcmásairól. Talmi olcsóságokban, a közhely, a giccs ámításában jelentkeznek a hatalom eszményei.
Az ember nem azzal kerekedik a világmindenség fölé, hogy erőszakot követ el rajta, hanem azzal, hogy kiismeri magát benne.
Vannak emberek, akikből valami erő, bizonyos hatalom sugárzik, amely vonz, lenyűgöz és imponál.
A jó király kemény a társaival, ugyanakkor az alattvalóival kegyesen bánik. A király, aki kegyes a társaival, de kemény az alattvalóival, elnyomó uralkodó. Ha kegyes a társaival és az alattvalóival is, akkor nem elég keménykezű.
A Silla királyság ékköve c. film
A hatalom nagynak tűnhet, de az csak egy halom büszkeség: maroknyi virágszirom... melyet elvisz a szél.