Idézetek a hatalomról
Az uralkodás olyan, mint a bor (...). Aki alaposan meghúzza az üveget, abból a legrosszabbat hozza ki, mégis mind meg akarjuk ízlelni.
A hatalomvágy különös dolog. Lázként kapja el az embert, és nem könnyű kigyógyulni belőle.
Mi történne, ha a világ vezetőit arra kényszerítenék, hogy nap mint nap tegyenek egy sétát a nép között? Szerintem egészséges lenne mindenki számára. A demokrácia feltétele, hogy közelről lássuk egymást. Hogy ne válasszon el minket egymástól a mi és az ők. A túl sok hatalommal bíró embereknek ez nehezen menne. Mindig várja őket a szép fekete autó, mely kellemesebb, könnyen megszokható és biztonságosabb is számukra, mint a nyílt utcán járkálni. Az a probléma, hogy a hatalommal bíró emberek fizikailag is eltávolodnak a hétköznapi élettől.
Minél nagyobb a távolság az uralkodók és az alattvalók között, annál kevésbé érvényesek a döntéseik azok számára, akikre vonatkoznak.
Az uralkodás első próbája elviselni az irigységet.
Egy kivételes (...) politikus erélyes emberként négy jellemvonással rendelkezik: szerény a viselkedésében, tisztelettudó az idősek szolgálatában, nagyvonalú az emberek élelmezésében, és lojális a parancsok osztogatásában.
A zsarnokság kegyetlen és magányos, főként annak, ki a zsarnokot szolgálja.
Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz.
A hatalmon lévőknek megvan a tudásuk, de nincsenek tisztában azzal, mi kell ahhoz, hogy mindenki másnál nagyobb hatalomra törjenek. És hogy mi kell hozzá? Elsőként szerezni meg a tudást.
A görög mitológiából tudható, hogy a hatalmi gőgöt, a hübriszt az istenek mindig keményen megbüntetik.
Teljesen mindegy, milyen pozícióban van valaki, ha nincs igaza, az ember nem hagyhatja szó nélkül.
A jó uralkodónak szükségképp filozófusnak és így egyszersmind a filozófusnak uralkodóhoz hasonlónak kell lennie.
Az erő az, ha valóban indokolt lenne, hogy öljünk, de nem tesszük meg. (...) A nagy uralkodók ilyenek voltak. A tolvajt a császár elé vezették. Az a földre vetette magát előtte, és bocsánatért esedezett, hisz tudta, hogy halál vár rá. Ám a császár megbocsátott neki. (...) Ez az erő.
Ahhoz, hogy valaki boldognak érezhesse magát, egy minimális hatalomra van szüksége.
Paragrafusai a törvénynek vannak, nem az igazságnak, és (...) a kettő nem ugyanaz. Az erkölcs a vesztes korlátja és a legyőzött védekezése. Az igazság pedig absztrakt fogalom, és mindig annak az oldalán áll, akinél a hatalom van.
Facebook
Pinterest