Idézetek a hatalomról
A történelem vastörvénye, hogy minden elképzelt hierarchia tagadja önnön fikcionális eredetét, és természettől adottnak és megkerülhetetlennek állítja magát.
Az ember nem a hatalmával vezet vagy az intellektusával, hanem azzal, ahogy él vagy ahogy élt.
Gyakran automatikusan engedelmeskedünk a hatalomnak anélkül, hogy belegondolnánk, miért is cselekszünk úgy, ahogy, és vajon valóban ezt kell-e csinálnunk.
Az embert az alapján lehet lemérni, hogy mit kezd hatalmával. A buzdító vezető szétosztja hatalmát embereinek.
Egy ügyes államférfi nem arról beszél, amit ő maga szeretne hallani, hanem arról, amit a nép.
Az uralkodás iránti vágy olyan nagyon tud hasonlítani a vonzalomra, akár még a szerelemre is.
Minél nagyobb valakinek az embertársai fölötti hatalma, annál jobban kell saját maga fölött kontrollt gyakorolnia, hogy ezzel a hatalommal ne éljen vissza.
Az elsőnek érkező írja a szabályokat.
Vajon az agresszivítás és az akaratosság nem az uralkodók legfontosabb jellemvonásai-e? Nélkülözhetetlen jellemvonásai? ! A kérdésre nincs válasz, mint a társadalmi problémák zömére. Mert a válasz az emberi természetben rejlik: a rossz természetben!
A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet. A szex a hatalomról szól.
Valahogy így van a nagyság, nem kell kívül viselni, kilátszik a jogging alól, akkor is, ha susog, mert kényelmes.
Minél nagyobb ereje van egy civilizációnak, annál nagyobb az esély arra, hogy ha nem gondolkodik globálisan, előrelátóan és pozitív módon, akkor idővel elpusztítja saját magát. Márpedig ennek a mai, modern társadalomnak roppant ereje van.
Balsorsból lesz a férfi, s jómódból a szörnyeteg.
Ármányra, bűnre senki leckét bár nem ad, a trón megadja.
A zsarnokság legfőbb java, hogy kényszerűen a nép tilalmas tetteit eltűri, sőt, dicséri.
Facebook
Pinterest