Benjamin Alire Sáenz

Jó dolog lehet levegőnek lenni. Egyszerre lehetek valami és semmi. Szükséges és láthatatlan. Mindenkinek szüksége lenne rám, de senki se látna.

Nem mindig cselekszünk helyesen (...). Nem mindig a megfelelő dolgot mondjuk. Olykor úgy tűnik, mintha túlságosan fájna, mintsem szembe tudjunk nézni valamivel. Úgyhogy nem nézünk vele szembe. Egyszerűen nem nézünk oda. De attól még nem múlik el.

A dolgok nem múlnak el csak azért, mert azt akarjuk.

A fájdalom néha olyan, mint egy vihar, ami a semmiből bukkan fel. A legtisztább nyári reggel is végződhet égszakadással.

Néha a világmindenség összes titkát meglelheted valaki másnak a kezében.

Néha a vihar mintha derékba akarná törni a világot, de a világ ellenáll neki.

Nem az a baj, hogy nem szeretem a szüleimet. Hanem az, hogy nem tudom, hogyan szeressem őket.

Nem az én felelősségem, hogy a diákjaim törődnek-e a tanulással vagy sem. Az érdeklődés belőlük kell, hogy fakadjon, nem belőlem.

A versek olyanok lehetnek, mint az emberek. Néhányat azonnal megfejtesz. Másokat meg nem - és soha nem is fogod.