Idézetek filmekből
Így van ez! Mindig az marad egyedül, akit szeretnek.
A magány nem akkor érezteti magát, mikor egyedül vagyunk, hanem mikor a ránk leső vadakkal szemben is egyedül vagyunk.
Tényleg kell valaki. Szükségem van valakire. (...) Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos.
Megálmodhatunk bármit, a végén mégis magányosan ébredünk.
Ha hiszel abban, hogy megjön a siker, megéri kockáztatni.
Sajnos nincs más választásunk, kockáztatni kell. Felesleges időpazarlás azon tűnődni, hogy hogyan ér majd véget, mert lehet, hogy soha nem ér véget.
Az, akit akarunk, amikor haldoklunk, nem feltétlenül ugyanaz, akit akarunk, amikor élünk.
Az a helyzet a nőkkel, hogy a legátlagosabbak is válhatnak királynővé, és a legkifinomultabb nő is válhat cseléddé - minden csak attól függ, hogy hogyan bánik vele az a férfi, akit szeret.
Bárki csinálhat gyereket, de csak az igazi férfi válhat apává.
Vállalnod kell a tetteidet, mert csak így érheted el a célodat.
Zsidónak születtem, és hittem Istenben, de azóta sok könyvet olvastam, amik bebizonyították, hogy Isten csak a képzeletem szülötte. Az emberek hisznek Istenben, mert megválaszolja a bonyolult kérdéseket, mint például, honnan van az univerzum, mennybe mennek-e a giliszták, és miért van az öreg hölgyeknek kék haja? Bár ateista vagyok, még mindig hordom a yarmulke-t, melegen tartja az agyamat.
Az életünk olyan, mint egy nagyon hosszú járda. Néhány járda jól ki van kövezve, míg másoké, mint az enyém, repedésekkel, banánhéjakkal és cigarettacsikkekkel van tele. A te járdád is olyan, mint az enyém, de valószínűleg nincs annyi repedés rajta. Remélhetőleg a járdáink egy nap összefutnak.
A titok teszi a nőt nővé.
Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem mindenféleképpen marad magányos az az ember, aki falakat, rosszabb esetben várakat épít maga köré, mert jön egy szerencsés ember, aki lerombolja azokat. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi, nem érdemli meg, hogy szeressék.
Amikor az igazságból hazugság lesz, a barátból ellenség, a szerelemből gyűlölet és a szabadságból börtön, akkor már csak egy lehetőség marad: bosszú mindhalálig.
Micsoda megfoghatatlan dolog ez a hűség! Vajon a titoktartás lenne a valódi hűség, vagy a hallgatás? Hallgatás akkor is, ha az életünk múlik rajta? Vagy egészen egyszerűen olyan, mint a halál, ahol nincs alkudozás, ha átlépted a határt, ott is maradsz. Bármilyen remény is élteti az embert, ha a hűség elillan, nincs, aki megmenthet bennünket a végzetünktől. Kicsit olyan, mint a gonoszság, az mindig ott lapul az emberben. Suttog nekünk valahol legbelül, mígnem elfelejtjük, kik vagyunk. Amikor pedig eljön az elszámolás ideje, már nem ismerünk hűséget.
Facebook
Pinterest