Idézetek filmekből
A szerelem és a munka az alappillére az emberiségnek.
Cinizmusba azok menekülnek, akik tudják, hogy hibáztak, de tehetetlenek.
Eljárunk vacsorázni, üzletről dumálunk meg politikáról, ami tök jól működik. De ott a különbség, hogy jónak látszik, vagy tényleg jó.
Az ember csak a saját bőrében érzi kényelmesen és biztonságban magát.
A harag és a neheztelés bárkit tönkretehet, ahogy a levegő, az élet is megéget, ha gomolygó füstben éljük... De hát létezik a düh, még ha nem is tapasztaljuk, és változtat minket, alakít, olyanná formál, amilyenek nem vagyunk. A harag záloga talán a jellem, amivé válunk. Ha ez a jellem felébred bennünk és elhisszük, hogy még előttünk az út, hogy az igazság leginkább egy be nem fejezett történet része, melyben a düh rendeltetésszerűen jön, akkor ez az ébredés új esélyeket ad, és a nyugalom ígéretét.
Az emberek nem tudnak szeretni. Inkább harapnak, mintsem csókolnak. Pofoznak, ahelyett, hogy simogatnának... talán azért, mert tudják, hogy a szerelem könnyen elmúlik. Hirtelen lehetetlenné, működésképtelenné válik. Így inkább megelőzik ezt a félelmüket és a vele járó vigasztalást, a keserűséget, a kiábrándulást, amik mindig ott vannak a háttérben.
A szabályok csak irányelvek azoknak, akiknek végképp nincs szabad akaratuk.
Változni nehéz, fiam. De néha ugyanannak maradni még annál is nehezebb.
Nincs az a szimpla ellentmondás vagy botrány, amelyet, ha eltussolnak, ne törne elő ezerszer erőteljesebben. Azt hiszik, sunnyoghatnak, pedig nem.
- Az érzéseinkről nem tehetünk. - Nem, de felelősek vagyunk értük. Mi döntjük el, vállaljuk-e magunkat.
Nem veszítheted el, ami nem volt a tiéd.
Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
Sok embert szerethetsz a világon, de mindennél jobban csakis egyet.
Minden ember öntudattal van megátkozva, és ez megválaszolatlan kérdéseket szül. Ki vagyok én? Küzdünk, hogy értelmes kapcsolatokat létesíthessünk. Gondoskodó barátok vagyunk, szerető apák, odaadó anyák, védendő gyermekek. Harcolunk és szeretünk, és reménykedünk abban, hogy talán együtt képesek leszünk megérteni szerepünket az univerzumban. Ám a végén mégis egyedül cipeljük terhünket. Minden embernek egyedül kell megválaszolnia a kérdést: ki vagyok én? Mit jelent egyáltalán az élet, és az idő végtelenségében mi az én szerepem?
Gondold át egy másik nézőpontból. Csak egy milliméternyit mozdulj el, és meglátod, minden más színben fog feltűnni. A homályos dolgok maguktól kitisztulnak majd. A fontos dolgok többé már nem lesznek fontosak, és nem fog érdekelni, hogy mit gondolnak rólad mások.
Az élet egy pillanata talán maga az élet.
Facebook
Pinterest