Idézetek filmekből
Nagyon furcsa világban élünk. Nekem ott van Isten. Mindennap üzen nekem, de néhány dolgot nem értek, ezeket hagyom. Érted? Még ha rossznak látom is, mert tudom, hogy egy nap majd segít megérteni. Bízom benne... és ez a hit.
Az életben mindig van egy pillanat, amikor a jövőd a döntéseden múlik.
Az életben a múltunk mindig utolér. És mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit is akarunk igazán. Végül minden döntésnek meglesz a maga következménye és mindig eljön az elszámolás ideje.
Senki sem tud olyan nagyot ütni, mint az élet.
A szívfájdalmat csak májrombolással lehet enyhíteni.
Az irracionalitás elfogadása minden kapcsolat alapja.
A rajongás az az érzés, ami legtávolabb áll a megértéstől.
Ebben a világban nem létezik sem igazság, sem hazugság. Csak puszta tények. És mégis, mindenki csak azt fogadja el az igazságnak, ami kényelmes neki. Máshogy nem tudnak élni. Azon gyengék számára, akik a világ lakosságának nagy részét kiteszik, a kellemetlen "tények", amit elfogadnak maguknak, az maga az igazság.
Az emberek meglepően erősek és kitartóak tudnak lenni, ha szükség van rá.
Mindig úton vagy. Olyan úton, amit te választottál. Ahogy én tettem ma este is. Hisz az ember maga határoz a sorsáról, nem? Az istenek meg röhögnek rajta.
Megváltozhatunk? Nem is tudom..., mindenki olyan, amilyen, plusz-mínusz 15 százalék, kábé. Ennyire tud valaki megváltozni, ha nagyon akar. Akár önmagunk kedvéért, vagy akár a szeretteinkért. Igen, 15 százalékig, de tudják mit? Néha ennyi is épp elegendő.
Az amazóniai őserdők mélyén él egy fa, ami csak egy másik fa köré képes nőni. Nem bír megélni e nélkül a fa nélkül, a támasza ez a fa. Lily, mi vagyunk ez a fa.
Ha a halál tényleg nem a vég, (...) lehet hogy nem akkor találkoztunk legelőször. Talán már sokkal korábban ismertük egymást. Nem tudom biztosan, de azt hiszem, hogyha egyszer egy kötelék megköttetik, akkor az sohasem tűnik el.
Ismerni a szomorúságot nem rémisztő. Az a tudat rémisztő, hogy már sosem lehetsz olyan boldog, amilyen egykor lehettél volna.
Hol van a ló, s a lovasa? Hol van a kürt, mely úgy harsogott? A dicső napok elmúltak, mint eső a hegyen. Vagy mint a szél a mocsár felett. E szép napok nyugaton buktak alá, a dombok mögött, s a sötétségbe vesztek. Hogyan jutottunk idáig?
Facebook
Pinterest