Idézetek filmekből
Az élet mindig két lehetséges utat ad, kérdés, hogy melyiket választjuk.
Igen, sok rosszat tettem az életben, de aki emiatt azt mondja rám, hogy gonosz vagyok, az valójában sosem szeretett. Mindenkit nem lehet becsapni. Ha az ember nem szeret valakit, az azt jelenti, hogy senkit sem szeret? Vagy ha választ valakit, akkor mindenki mást eltaszít magától? Vagy ha útra kel, elindul a nagyvilágban, talán a poklokat is megjárja, egyet jelent azzal, hogy minden létező emberről le kell mondania?
Álmodozni azért jó, mert megvan a lehetősége annak, hogy valóra válik, és amikor elvész ez a lehetőség, az vacak érzés.
A férfi, ha megcsalják, áldozattá válik, ahol a nő a hóhér. Míg ha egy nőt csalnak meg, ő ugyanúgy bűnösnek érzi magát.
Tudom, hogy a szerelemben nincsen bárcsak... de mégis... szeretném, ha legalább vigyázhatnék rá.
A kezében van minden, amire én valaha vágytam... és ő ennyire nem becsüli!
A hűség istenigazából nem is erény, inkább csak a szeretet vaksága.
Van, hogy ölni kell, hogy élhessen az ember. Van, hogy muszáj megölni a bennünk élő szeretetet, hogy ne az öljön meg bennünket.
Ahogy általában kétpárti vitában lenni szokott, a családom érvei sem egyértelműen jogosak. Kemény ütközetek ezek, amelyeket nehéz megnyerni és ritkán tisztességesek, de a különbségektől eltekintve megy az adok-kapok, segítünk egymásnak a nehéz időkben, és osztozunk egymás sikereiben, bár gyakran nem értünk egyet, mindig reménykedünk, hogy ez megváltozik.
Senki nem képes egy fél életen át hazugságban élni még úgy sem, ha önmagadnak hazudsz.
Két barát, bármit is tesz, eltávolodik egymástól, két ellenség viszont mindig találkozik.
A magány nem csak akkor érződik, ha elszakadunk a másiktól, sokkal jobban fáj, ha nem búcsúzhatunk el.
A hegymászókat lefotózzák a hegy tetején. Mosolyognak, izgatottak, győzedelmesek. Útközben nincs fotózás, mert ki kíváncsi az előzményekre? Lökjük magunkat, mert kell. Nem azért, mert tetszik. A könyörtelen mászást, a fájdalmat és kínt, hogy előre lépj... ezt senki nem fotózza le. Senki nem akar emlékezni erre. Csak a kilátás érdekes a végén. A lélegzetelállító pillanat a világ tetején. Emiatt mászunk. Ez megéri a fájdalmat. Ez benne a legjobb... ez mindent megér.
Mindannyiunk életének van valamiféle értelme... és az az értelme, hogy rájöjjünk az értelmére.
Szerettél már valaha annyira, hogy érte akár meghalni is képes lettél volna? Nem? Akkor elmondom, az milyen. Alapvető dolog, hogy nem tudsz enni és aludni. Minden éjszaka felébredsz, és ez maga kínszenvedés. Egyszerűen nem tudod, hogyan kéne elszakadnod valakitől, akit szeretsz. Mással ezt nem beszélheted meg, mert félsz, hogy végül rosszat fognak gondolni róla. Úgyhogy egymagad sírsz. Vége, ennyi volt. De mégis csak a szép, szerelemmel teli percek jutnak eszedbe. Minél erősebben akarod őt kitörölni a szívedből, annál hosszabb lesz minden újabb nap. Ez olyan, mintha az év mind a 365 napján szakítanátok. Mégis az a gondolat fáj legjobban, hogy én nem hiányzok neki annyira, mint amennyire ő nekem. Mintha már el is felejtett volna engem, és boldogan éli új életét. Semmi mást nem akarsz, csak meghalni, de ahhoz sincs merszed... mert félsz, hogy akkor soha többé nem láthatod őt.
Facebook
Pinterest