Idézetek filmekből
Nem emlékszem, hogy mikor változott meg minden, csak éreztem, hogy megtörtént. Egy nap még legyőzhetetlen voltam, érinthetetlen, a következőben a szívem mintha a mellkasomon kívül vert volna, kitéve minden veszélynek.
Átvertél. Hallom, hogy csöngetsz, megyek kinyitni az ajtót és arra gondolok, hogy nem is bírom ezt az embert, csak megint áltatni fog. Aztán kinyitom az ajtót és a rossz érzések eltűnnek, mert meglátom a mosolyod és ennyi elég. Bíztam abban a mosolyban. (...) Olyan különös, minden megváltozott. Egyik nap még te vagy a jövőm, másnap pedig a bosszúságom, most pedig majdnem a múltam.
Rengeteg időt töltünk azzal, hogy kialakítsuk a világunkat. Órákat és naptárakat készítünk, megpróbáljuk előrejelezni az időjárást. De életünk mely része áll igazán az irányításunk alatt? Mi van, ha csak az általunk elképzelt valóságban akarunk létezni? Ez őrültté tesz minket? És, ha igen, nem jobb ez, mint egy reményvesztett élet?
Azt hiszem, túl nehéz teher nyomja a vállát. Hadd vegyem át a felét. Ne akarjon mindent kézben tartani, mert ha egyszer tényleg erre lesz majd szükség, arra eszmél majd, hogy már mindkettő tele van.
Eleinte még reméltem, hogy csak tévedek, egyáltalán gondolni sem akartam rá, de egyszerűen nem tudtam kikerülni, és egyre jobban megijedtem. (...) A kórházban el kellett fogadnom, hogy egy gyerek, a saját gyerekem növekszik bennem, és akkor megértettem, hogy ha abortuszom lenne, akkor nem tudnék már úgy élni, ahogy korábban. Végre elmúlt a félelem és a feszültség és csak az járt a fejemben, hogy össze kell szednem magam. Nem is tudom, hogy mondjam el, de... úgy éreztem, mindenáron muszáj megőriznem a bennem növekvő életet.
Ha nem tudsz nevetni magadon, az élet sokkal hosszabbnak fog tűnni, mint szeretnéd.
Ha elhagy valaki a szeretteid közül, lehet, hogy az arcát idővel elfelejted, de a hangja örökké veled marad. A hangja mindig ott lesz a fejedben.
A hazugság megöli az ártatlanságot, ahogy az árulás és a féltve őrzött titkaink is.
Elrejthetjük az elkövetett hibáinkat és a fájdalmasabbnál fájdalmasabb sebeket, de az nem elég ahhoz, hogy tényleg el is tűnjenek.
- Ha megismernéd az igazi énemet, nagyot csalódnál. - Akkor okozz nekem csalódást, (...) másképp tényleg nem tudnék lemondani rólad.
A fájdalom agyi irányítású. Semmi köze a húshoz. Agyi irányítású a félelem, az empátia, fáradtság, éhség, harag, minden.
Ha az emberről úgy tartják, hogy őrült, akkor minden tiltakozás csupán megerősíti őket ebben. (...) Ha magát őrültnek bélyegzik, akkor minden, amit tesz, abból az őrültségből fakad. A logikus érvekből tagadás lesz, a valós félelemből paranoia, a túlélési ösztönből pedig védekező mechanizmus.
Nem mondom, hogy én nem szoktam sírni, de két sírás között nevetek, és rájöttem, milyen butaság túl komolyan venni ezt az egészet.
Ez az egyedüli dolog, amit mindig is szívesen csináltam: tettettem magam, hogy másvalaki vagyok.
Azon az éjszakán rájöttem, hogy azok, akiket gonosznak vagy boszorkánynak gondolsz, egyszerűen csak magányosak, és a társasági érintkezést hiányolják.
Néha az egyetlen módja, hogy megfogjunk egy megfoghatatlan nőt, az, ha gyűrűt adunk neki.
Facebook
Pinterest