Idézetek filmekből
Amikor magára a bosszúra kerül a sor, az ember legszívesebben ordítana, üvöltene, hogy látjátok, velem is ezt csináltátok, ezt tettétek.
Bármilyen szerencsésen jönnek a lapjaid, előbb-utóbb lesz egy olyan játszma, amikor a szerencse a másikat segíti.
A hazugság a reményvesztett ember utolsó reménye.
Ha bármit is megtanultam, az az, hogy hagyni kell az embereknek, hogy szeressenek, amíg lehet.
Nem elég csak élni. Csak valamiért érdemes élni!
Ezen a világon csak igazság és gonoszság van. Gyermekkorom óta figyelem a környezetem, és ez az első tény, amire rájöttem. Az emberek kivétel nélkül rossz emberekre és jó emberekre, erre a két fajtára oszlanak. Még az általános iskola apró világát is ez a két fajta alkotta. Hiába tűztem ki nagy célokat az osztály diákbizottságában, mindig ott volt az ellenség. Fel kell venni a harcot a gonosz ellen. Bár néha úgy tűnt, hogy az igazság vereséget szenved, de bármi történt is velem, én szívből boldog voltam. "Köszönöm". A szenvedőnek ezért az egy szaváért akárhányszor kiálltam volna mellette. Minden erőfeszítésre képes voltam ezért. És végül bebizonyítottam a magam igazát.
Egy nő mindig nyomot hagy egy férfin.
Amikor elfogynak a szavak (...), amikor túl vagyunk a nehézségeken, a habozáson és a végtelen várakozáson, amikor a dolog a végéhez ér, először a kezdetekhez tér vissza az ember.
Most is az ellenséged vagyok, de az ellenségek is tisztelhetik egymást.
Egy őszinte kapcsolat soha nem csak rólad szól. Tehát ha megpróbálod nem úgy tekinteni, és kicsit félreteszed a vágyad arra vonatkozóan, hogy megtaláld a tökéletes férfit, akkor talán rátalálhatsz arra, aki a számodra tökéletes.
Nem azt kérem, hogy örülj annak, hogy el kell mennem. Én csak arra kérlek, hogy lapozz egyet, olvass tovább, és kezdj el egy új mesét. És ha valaki megkérdi tőled, hogy ki voltam, akkor te elmeséled neki életem csodálatos történetét, és a végén csak annyit mondj: meghalt.
A hatodik napon Isten megteremtette az embert a saját képmására. Most nekünk kell hát választanunk a helyes és a helytelen, a jó és rossz között. Megadatott nekünk a döntés képessége, amely tetteinket irányítja. De mitől választják némelyek az önzetlenséget, hogy egy nagy célnak szenteljék magukat, míg mások csak a saját érdekeiket nézve, bezárkóznak szűkebb világukba? Van, aki csak szeret, akár viszonzatlanul is, míg másokat a rettegés és az árulás hajt. Vannak, akik döntéseiket Isten nemlétének sötét bizonyítékának hiszik, míg mások követik az ösvényt a nemes cél felé. De végül kiderül, hogy a jó vagy a rossz, a helyes vagy a helytelen, amit választunk, nem is belőlünk fakad, hanem pusztán a világegyetem hatalmas tréfája. Az igazi adomány, amit Isten ránk hagyott.
Az élet játék, és csak szerencse kell hozzá.
Az esély nem szabályokon és elveken múlik, szerencsén. Akinek szerencséje van, az nyer.
Még ha meg is tud bocsátani egymásnak két ember, vajon el tudják felejteni mindazt, ami történt? És meg tudunk igazán bocsátani, ha nem tudunk felejteni?