Idézetek filmekből
Szülőnek lenni azt is jelenti, hogy örök bizalommal viseltetsz a gyermeked iránt.
Az kell, hogy önmagad légy. (...) Ne veszítsd el a lényeged azért, mert könnyebb másnak lenni.
Mindig ijesztő dolog megnyitni valakinek a szíved.
True Blood - Inni és élni hagyni
Attól, hogy érted valaminek a működését, az még nem kevésbé csoda (ami a varázslat szinonimája). Mindenkit a varázslat éltet.
True Blood - Inni és élni hagyni
Ahol szeretet van, ott áldozatok is lesznek.
Egyszer neked is lesz gyereked, és rettenetesen fogsz örülni annak a kis életnek, akiért felelős leszel. Azt fogod hinni, hogy az égvilágon mindent rosszul csinálsz. Ez normális! Olyanokon tépelődsz majd, hogy mivel etesd, és hogy hová küldd iskolába, hogy hegedűórákra járjon, vagy inkább zongorázzon. De hadd áruljak el neked egy titkot: nem számít. Legyen a gyereked zongorista, vagy matekzseni, egy cseppet sem számít, mert végül úgyis csak az a fontos, hogy boldog legyen.
Tudsz szeretni talán egy évig, egy hónapig, egy napig vagy csak egy óráig. És abban az órában el is hiszem, hogy valóban szeretsz, olyan őszintén, mint bárki más. De ha letelik az óra, nem szeretsz tovább. Szeretsz egy másikat, aztán egy másikat. A szerelmed igen nagylelkű, de rendkívül fájdalmas.
A boldogság sok formában jön - jó barátok társaságában, az érzésben, amikor valaki más álmát valóra váltod, vagy a megújult remény ígéretében. Nem baj, ha hagyod, hogy boldognak lássanak, különben soha nem tudnád meg, hogyan múlik az, ami boldogság lehet.
Egy apa reménytelensége az egyik legfélelmetesebb dolog. Egy apa mindig mindent megtesz a fiáért, egy apa, még ha a világ dől is össze, megy, ha a fia hívja. Egy apa a nehéz időkben is ott van a fia mellett, mert az apát és a fiút a lélek köti össze egymással.
Valaki egyszer azt mondta: vannak jó lányok, akik naplót vezetnek. A rossz lányoknak soha nincs idejük. Nekem... én csak élni akarok egy életet, amire emlékezni fogok. Még ha nem is írom le.
Az a legjobb benne, hogy amikor a szemébe nézel és ő visszanéz a tiédbe, minden olyan furcsának tűnik, mert erősebbnek érzed magad és gyengébbnek is ugyanakkor. Izgatott vagy és ugyanakkor rémült is. Az az igazság, hogy nem tudod, mit érzel, csak azt, amivé válni akarsz. Ez olyan, mintha elérted volna az elérhetetlent, de még nem voltál felkészülve rá.
Ismered azt az érzést, mely hívatlan vendég módjára befészkeli magát a fejedbe, és bármennyire igyekszel nem gondolni rá, mégsem tudsz szabadulni tőle? Azt mondod magadnak, hogy ura vagy a helyzetnek, de igazság szerint ez nem ilyen egyszerű. Könnyű úgy dönteni, hogy nem teszel valamit, de úgy dönteni, hogy nem érzel valamit, egészen más dolog.
A szíved mélyén gyerek vagy és részeg.
Nem rossz néha külön élni attól, akit szeretünk. Találkozni időnként félúton, dobogó szívvel készülni a találkára, lefeküdni Dijonban egy sötét kis szállodában, vagy egy hálókocsiban éjszakázni együtt. Aztán kialvatlanul egymás kezét fogni. Te felszállsz a vonatra, ő is az övére...
- Meséltem, hogy mikor tudtam, hogy elveszlek? - Mikor először láttál a kifutón? - Nem. Akkor, amikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk. - Hm... már emlékszem! - Fehér vászonruhát viseltél. És rendeltél egy hatalmas adag oldalast, és olyan étvággyal ettél; könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogad közt, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam, hogy milyen egy malacka vagy. Erre előkaptad a tükröd, megnézted magad és kitört belőled egy hatalmas, boldog, önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte a helyiséget. Én meg arra gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed; semmi köze nem volt a szépségedhez. - Tudod én mikor döntöttem el, hogy örökre veled akarok lenni? - Nem. Mikor? - Úgy körülbelül fél perce.
Facebook
Pinterest