Idézetek filmekből
Évekig építheted a jó híredet, de másodpercek alatt tönkre mehet. Pár rossz döntés és a mennyből a pokolba zuhansz.
Nézd meg ezt a folyót. A víz egyre csak hömpölyög, nem zavartatva magát olyanoktól, mint az idő. Akár egy végtelen harc.
Lehetőséget kaptál, hogy tanulj a hibáidból, ami ritka madár. És ugyebár, vagy tanulsz a múltból, vagy újra átéled.
Bármit is teszel, abba azért gondolj bele, hogy ugyanazt a másik is megteheti veled ugyanúgy.
Az egyensúly, drágám, az, ha nem engeded, hogy mások kevésbé szeressenek, mint te önmagadat.
Ha azt kérdezed, hogy hol hibáztál, mit nem vettél észre, vagy mit mulasztottál el, hogy odajutottál, ahol vagy, akkor térj vissza a múltadhoz és kezdd el újra követni a sodrást, ami ebbe a mederbe hozott, de ezúttal engedd, hogy a bábok maguktól mozogjanak, úgy, ahogy a szerepük megkívánja, és ne te mozgasd őket.
Néha ahhoz, hogy megtartsunk valamit, nem kell feltétlenül szorítanod. Bátran nyisd szét a tenyered, és engedd el, amit addig abban őriztél, mert idővel, ami fontos, úgyis visszatér hozzád.
Voltam már néhányszor ilyen helyzetben, és mindig megfogadtam, hogy nem térek vissza oda, ahová nem kell. De vannak esetek, amikor a hely választja ki az embert. Ha már azt kérdezed magadtól, hogy mit és hol rontottál el, jobb ha nyugodtan hátradőlsz és várod az eseményeket, mert azoktól még a válaszaid sem kímélhetnek meg.
A fiú rohan, hogy meglelje álmai összetört fehér szilánkját, mert ha elengedi kezei közül, akkor eltűnik a távoli szél hangjai között. A jóság, melyet egyszer látott, már eltűnt örökre. Megy előre magányosan, csak a lábai elé nézve. Örökké azt a daloló hangot hallgatta, mely a reggellel eltűnt.
Jó vadász kezében a faág is fegyver.
A színháziasság nem a kosztümökön múlik. Nem elég csak lefújni magatokat gázolajjal, fel kell gyulladnotok, hogy éghessetek. A színháziasság nem jelenti azt, hogy bombaként kell robbannotok, lehettek olyan, mint egy csendes vihar. A mélyen bennetek lévő érzelmeteket kell kiközvetítenetek. Ez a színháziasság igazi lényege!
Dühös vagy... megértelek! Az apád egy hős, és nem csak a világ előtt, azért, amit tett, hanem a te szemedben is. Soha nem léphetek a helyébe! Csak tudod... szeretem anyádat! Olyan, mint egy angyal, aki leszállt hozzám, hogy felébresszen annyi év után, és esküszöm, én nem tudnám megbántani. Vigyázni fogok rá! Én nem lehetek az apád, de anyád hőse leszek addig, ameddig elfogad engem.
Olyan szerettem volna lenni, amilyennek te elképzeltél, de ki lehet annyira jó, mondd? Hogy láthattál meg egy olyan lányt bennem, a lányt, akit addig senki nem látott, a lányt, aki megérdemli, hogy szeressék, és hogy megbocsássanak neki. A lányt, aki... nagyon, de nagyon szeret téged, (...) mindennél és mindenkinél jobban ezen a világon, és akit te nem érdemelsz. Nem érdemled, hogy én szeresselek téged. Elkezdődött valami, aztán ugyanazzal a lendülettel rögtön véget is ért, mert én vetettem véget neki. Hát legyen akkor vége örökre. Isten veled!
Amikor már úgy éreznéd, megvan a megoldás kulcsa, abban a pillanatban jön egy lakatos és lecseréli a zárat. (...) Amikor már azt hinnéd, a rejtvény végénél jársz, nem egyetlen kérdés bukkan fel előtted, hanem az összes újra és újra megjelenik, és azok közül kell kibogarásznod a megfejtést, az egyetlen választ, amely megválaszol minden kérdést.
Az életben egyetlen kérdés sem ártalmatlan, (...) minden kérdéstől félni kell, amire még nincs válasz... Mielőtt megkérdeznéd magadtól, hogyan jutottál idáig, jusson eszedbe a kérdés, amit az utad elején feltettél és meg is válaszoltál. Mert egyébként (...) minden válasz az ismeretlenbe vezet.
Facebook
Pinterest